Király Judit

Vadászat

Ropog a szél a fogam alatt,
Miközben csendben bemérem a vadat…
Árnyéka megtörik a végtelen jégen,
Testem mozdulatlan,
A simogató napsütésben…
Nem remeg kezem,
Mikor kattan a ravasz,
Hátra pillantva látom,
Nyomomban a tavasz.
Sikoltó szélben,
Fák csupasz szenvedélyében,
A töltény sebesen halad,
Térdre kényszerít,
Hát add meg magad…
Mert nincs ki segítsen,
Védelmező kezeivel beterítsen,
Csak én maradtam a part másik oldalán…
Hagyd hát, hogy élvezettel elfogyasszam a vacsorám…