Labrisz Leszbikus Egyesület

Azert hoztam letre ezt a forumot, hogy onsegitos jelleggel megoszthassuk egymassal a kuzdelmeinket, tapasztalatainkat.
Felvetesek eszmecserehez:
1. kirekesztes, stigma, eloiteletek: azt a kerdest jarnank korul, hogy mikor, kinek, mennyit jo elmondani arrol, hogy mentalis gondjaink vannak, anelkul h veszelyes orultkent kezeljenek, bantsanak, hatranyok erjenek.
2. praktikus tanacsok, tanulsagos tortenetek: itt pl. alvaszavarral, szorongassal, depresszioval, panikrohamokkal elok meselhetnenek, mik azok (technikak, szokasok stb.), amik segitenek.
3. szervezhetnenk beszelgetos talalkozokat is.
Mindenkinek vannak nehezsegei, mentalis zavarai, csak legfeljebb nem veszi eszre, nem vallalja fel, szoval, nem szegyen a tema, csak sokkal nehezebb bolondkent elobujni, mint melegkent...

Szocialis fobiaval, generalizalt fobiaval, erzekeny idegrendszerrel elofordul, hogy valakinek 2 h utan elege van egy bulibol es ha ilyenkor hazamegy bunkonak nezhetik, vagy lesajnalhatjak, vagy elfogadjak, hogy o ilyen, neki ennyi jo es eleg volt.
Vagy: valoban nyugos, idegbeteg az, aki egy ora telefonos monolog utan mar leallitja a beszedes csaladtagjat a telefonban?

Ne hagyjuk mar magunkat kihasznalni, ne hagyjuk hogy termeszetes reakciokat eloiteletbol patologizaljanak, eljunk a jogainkkal, tudjuk kepviselni magunkat es persze tanuljuk meg mindezt kedvesen, kulturaltan, de hatarozottan tenni!

Lehet ciki, lehet senkit se erdekel, de hadd osszak meg elmenyeket. Milyen egy "bolond" meleg elete?
Vannak a napi kuzdelmek, a szokasos nehezsegek, alvaszavar, ingerultseg, tulerzekenysegek (pl. nagyon zavar, h kozlekedesnel ugy erzem tul kozel jonnek, mindig majdnem nekem jonnek az emberek).
Van kieges, depi, remenytelenseg, az az erzes, h semminek sincs ertelme, semmi se tud oromot okozni, minden csak kuzdelem.
Van magany, unalom, uresseg.
Es ott van a massagok sora, h nokhoz vonzodom, h hiszek, de a sajat lelkiismeretem szerint, h nem erdekel, merre megy a tomeg, mi az amit illik, mi a trendi stb.
Tudom, h elni kell, elni, ahogy lehet, ahogy sikerul, es lehet szigoruan, szabalyozottan kezelni a gondokat, kilepni es csinalni, ami jo, ha kedvem nincs is hozza es majd megjon a kedv is.
Tudom, nem kell tulagyalni a dolgokat, jobb lenne csak lenni es belefelejtkezni a pillanatokba.
Egy jo konyv, jo kajak, kis mozgas, egy erdekes film, jo zene, hallgatni egy masik embert, figyelni a termeszetet, alkotni valamit...
Ki lehet zokkenni a depibol es biztos tele van orommel es ertelmes az elet, csak sokszor nem veszem eszre, el vagyok varazsolva.
Valaki masnak voltak mar hasonlo erzesei?

Kiakaszt: mikor folyton dol be a fust az ablakomon, mert valamelyik szomszed bagozik.
Megnyugtat: tegnap pl. orakig dekoraltam az ajtokat (naptarakbol kivagott termeszetfotokal), vagy ha matekorat tarthatok, vagy talaltam valami jo kis videot a YouTube-on es megosztottam a FB-on, vagy sikerukt jo konyveket kivenni a konyvtarbol, vagy valamit jot olcson megvenni, vagy jot ettem-ittam.
Valtozom is: regen utaltam utazni, most ha leulhetek, olvashatok, ehetek vagy jatszhatok es hosszabban kell utazni, szeretem.
Szeretek mosni is (illatos), a novenyeimen eszrevenni, h uj hajtasaik vannak stb.
Nagyon szerettem olelgetni a baratnonet, vagy csak fekudni egymas karjaiban es dumalni, vagy figyelni egymast.
Ha valakinek nincs kit olelgetni, nyugodtan irjon, hatha...

Ket alapveto zavarom van: 1. szorongok emberek kozott, tul sok az inger, tul lassan telik az ido, tamadasnak elek meg semleges dolgokat, sebezheto vagyok, elbujnek es 2. sajnalom az idot mindenre, de csak pazarlom sokszor, nem erzem magam eleg haszosnak, tul sok teendot latok es tul kilatastalannak a harcot (pl. annyi hulyeseg, eloitelet, teveszme, gonoszsag van a vilagban, annyi ember szorul annyifele segitsegre, hogy nehez megtalalni mit es hol fogjak meg, hol az en helyem). Vannak biztos pontok, vannak erossegeim, ertekeim, de neha szembesulok azzal. h fura vagyok, nem ertenek meg. Peldaul ezt az irkalast tuti betegnek tekintitek, pedig nektek is irni kellene, nem ilyet, de ha mar vannak ilyen helyek, ahol leszbikusok eszmeket cserelhetnek, fura h miert nem teszik meg. Biztos mashol, mashogy megteszik (pl. FB csop-ban), de az se jobb...
Ja, annyi lenne, h keressuk egymast es majd kettesben, szoban kitatulkozunk. Megigerem, h nem irok, ha ez sikerul. Talaljatok part nekem, h megszabaduljatok tolem

Kedves Fórumozók!

Örülök, h megnyitottátok a témát. Most én is írnék ide pár sort.

Először azt osztanám meg, h nekem is vannak mentális gondjaim és ezek sajnos megnehezítenek dolgokat. Ugyanakkor nem szeretném ezzel azonosítani magam, nem vezet semmi jóhoz. Mindannyiunknak vannak gondjaink, függetlenül diagnózisoktól és személyiségünktől. Az élet korántsem csak szivárvány és sokszor küzdeni kell. Az életben időnként szükség van arra is, h alulnézetből lássunk. A tökéletes boldogság utáni hajsza szerintem sok felesleges bonyodalomhoz vezet. Ha sikerül tanulnunk belőle és egyre inkább valóban a saját életünket élni, már van pozitív hozadéka is.

Pár dolog, amire megtanítottak a nehézségeim. Legyek valóban őszinte magammal és tanuljam meg jól a gondomat viselni önmagamnak. Időbe kerülhet például, mire lehámozzuk, h miket neveltenk belénk, mik a hiú remények és melyek a valódi utak. Sokszor éreztem magam nagyon egyedül, ugyanakkor kezdem elfogadni, h a felnőtt életnek ez fundamentálisan része. Amikor elfogadom, h bizony szenvedés is van és lesz is, elveszíti az ijesztő jellegét és egyre jobban észre tudom venni a lehetőségeket is.

Ti hogyan vélekedtek?

Tok jo hozzaallas.
Koszi, h megosztottad.
Nekem sokat segit, h tudom, nem vagyok egyedul. Masoknak is vannak hasonlo gondjaik es persze, fuggetlen cimkezesektol, hasonlo kuzdelmekkel is birkozunk.

Kedves csendben olvasók, Ti mit gondoltok?

Mindehhez csak egy frappáns mondást fűznék hozzá: 'A Föld a Naprendszer bolondokháza.' :p

Mókás szólás. Idézted valahonnan, v saját szerzemény?

Nem dicsekedhetek azzal, hogy saját, de azt sem tudom, honnan van. Már nagyon régen hallottam, azóta szívesen hangoztatom.

Mindenesetre ide illő

Sziasztok!

Valakinek lenne kedve személyesen találkozni és beszélgetni egy jót?
Bipoláris vagyok és személyiségzavarom van.
Ha valakit érdekel írjon bátran!

Volt egy csoport, csak sajnos megszünt, leginkább azért, mert kevesen voltunk (+én lebabáztam és nem tudtam tovább vezetni). Tavaly volt Pride-os esmény is ilyen, de idén szerintem az se jött össze sajnos. Nekem irhat azért, aki szeretne e témában: gabi.palfy@gmail.com.

Sziasztok!

ADHD kapcsolatban beszélgetni esetleg ?
Hát ha eltud valaki még látni jó tanácsokkal