versek

Avatar
Zattarra
Hozzászólások: 35
Csatlakozott: szer. máj. 31, 2017 1:08 pm

Re: versek

HozzászólásSzerző: Zattarra » szomb. márc. 17, 2018 5:28 pm

Aranyosi Ervin : Ülj le itt a padra

Ülj le itt a padra,
s gondolj önmagadra,
s gondolj a lelkedben
élő pillanatra!

Mikor boldog voltál,
mikor álmodoztál,
lelkedben szép reményt,
szép jövőt hordoztál.

Tudd meg ez a módja a szép teremtésnek,
mert a vágyak élnek, s örök nyomot vésnek.
Álmok fénylő útján a forrásod látod,
s eléred a mindent teremtő világot!

Csak kaput kell nyitnod,
s meglelned a titkot
melyet lelked hordoz,
s meg is mutat itt-ott!

Csak észre kell venned,
mert ott él rég benned,
megmutatja, hogy élj,
hogy mit is kell tenned!

Bizony, ez a módja a szép teremtésnek,
lelkedbe a vágyak örök nyomot vésnek.
Ha követed őket, világod kitárul,
s minden csúf akadály előled elhárul.

Avatar
Szabi
Hozzászólások: 30
Csatlakozott: kedd máj. 30, 2017 2:01 pm
Tartózkodási hely: Budapest

Re: versek

HozzászólásSzerző: Szabi » kedd márc. 20, 2018 2:24 pm

Habán Mihály: Ébredj fel, öröm

Sóhajt a táj.
Tél és halál
Mély verme fölött
Ébredj fel, öröm!

Ha rejtve vagy,
Szívünk befagy
S napszülő kedvünk
Elsorvad bennünk,

És csak árad
Könny és bánat.
Fényed vak árnya,
Lángod hiánya

Bűn és nyomor
Felé sodor. –
Kelj fel hát, öröm:
Gyújtó fényözön,

Démonűző
Sugárfürdő,
Bánat-apasztó,
Mosolyt fakasztó,

Bimbó-bontó,
Virág-ontó,
Aranyhim-oldó
Szent gyümölcsoltó!

Jelenléted
Bűvös élet:
Halált felejtő,
Szépségteremtő,

Szárnyat bontó,
Égbe rontó
Gyönyör, vidámság,
Ékes barátság.

Gyógyító ír,
Üdvhozó hír,
Révbe intő rés,
Nyájas köszöntés.

Istenének
Zengő lélek
Szirtvert csodája:
Jóság és hála.

Mert szép, ha száll
A csillagár,
S új erőre kap
Fenn a gyönge nap,

És zöldet ölt
A szürke föld. –
Lobbanj hát lángra
Öröm tűztánca!

Avatar
Szabi
Hozzászólások: 30
Csatlakozott: kedd máj. 30, 2017 2:01 pm
Tartózkodási hely: Budapest

Re: versek

HozzászólásSzerző: Szabi » szer. ápr. 04, 2018 8:52 am

Fodor Ákos: Sose bánd

a hang… a hangot a csend szüli meg
és észre talán csak úgy veszed,
ha már vele-száll, vele zeng
szíved…

a fényt a szem fura mágusaként
úgy zárja keretbe a vaksötét,
hogy élesen álljon a kép
eléd!

sose bánd
azt, hogy ilyen, amilyen ez a földi világ
csupa rész az egész,
bánat vagy nevetés, amíg élsz,
de ha lenn, de ha fenn szívedet követed hazaérsz!

míg hazaérsz,
itt ragyogunk s vacogunk a csodák közepén,
vagy a lét peremén, hol a hang
meg a fény elenyész,
sosem árt, ami ér, sem a rossz
sem a jó
sose kész…

a csend… a csendet a hang szüli meg
és észre talán csak úgy veszed,
ha hozzásímulsz,
s veletart szíved

sose bánd
azt, hogy ilyen, amilyen ez a földi világ
csupa rész az egész,
bánat vagy nevetés,amíg élsz,
de ha lenn, de ha fenn szívedet követed hazaérsz!

míg hazaérsz,
itt ragyogunk s vacogunk a csodák közepén,
vagy a lét peremén, hol a hang
meg a fény elenyész,
sosem árt, ami ér, sem a rossz
sem a jó
sose kész.

sose bánd
azt, hogy ilyen, amilyen ez a földi világ
csupa rész az egész,
bánat vagy nevetés,
amíg élsz,
de ha lenn, de ha fenn szívedet követed hazaérsz!

Avatar
Zattarra
Hozzászólások: 35
Csatlakozott: szer. máj. 31, 2017 1:08 pm

Re: versek

HozzászólásSzerző: Zattarra » pén. ápr. 27, 2018 4:39 am

"Megbocsátottam a megbocsáthatatlant.
Megpróbáltam pótolni a nélkülözhetetlen embereket
és elfelejteni az elfeledhetetlent.
Sokszor cselekedtem indulatból.
Okoztam csalódást és csalódtam olyanokban,
akiktől sosem vártam volna.
Öleltem, hogy védelmet nyújtsak ...
és nevettem mikor már nem bírtam tovább.
Szereztem örök barátokat.
Szerettem és szerettek - de sokszor el is utasítottak
Előfordult olyan is, hogy szerettek,
de nem tudtam visszaszeretni.
Ujjongtam a boldogságtól, habzsoltam a szeretetet
és esküdtem örök hűséget, de
volt hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak.
Sírtam zenehallgatás vagy fényképalbum lapozgatása
közben és felhívtam valakit,
csak azért, hogy halljam a hangját.
Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek.
Sokszor éreztem, meghalok a vágytól és
féltem, hogy elvesztek valakit aki
nagyon fontos számomra (a végén mégis elment)
DE TÚLÉLTEM.
És még most is élek!
Az életet nem csak túlélem ...
és Neked sem ajánlom, hogy ezt tedd ... ÉLJ !
A harcba elszántan kell menni,
az életet szenvedélyesen átölelni,
emelt fővel veszteni
és merészen győzni.
Mert a világ a bátraké és az
ÉLET TÚL SOKAT ÉR
ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon !"

Charlie Chaplin

Avatar
Szabi
Hozzászólások: 30
Csatlakozott: kedd máj. 30, 2017 2:01 pm
Tartózkodási hely: Budapest

Re: versek

HozzászólásSzerző: Szabi » kedd máj. 01, 2018 11:00 am

Szívem minden hit otthona,
nem rekesztettem ki soha,
senkit-semmit belőle:
így lettem szomjazók bora,
Krisztus-hívők monostora,
gazellák legelője,
zsidóknak törvénytábla,
muzulmánoknak Kábakő,
pogány bálványok háza,
és követem a Szeretet
útját, bármerre jár is ő,
retek-fehér tevéivel:
vándorbotot fogtam, szívem
megdobban és megyek
az égi karaván megett,
bármelyik hit felé vezet.

Ibn alArabi: Szúfi hitvallás
Faludy György fordítása

Ninko
Hozzászólások: 8
Csatlakozott: szer. júl. 12, 2017 3:38 am
Tartózkodási hely: Budapest

Re: versek

HozzászólásSzerző: Ninko » pén. jún. 01, 2018 4:52 pm

"Úgyse tudlak meggyőzni arról, hogy ez nem az ő trükkjük. Nem számít... Én én vagyok. Valerie-nek hívnak. Úgy érzem, hamarosan meghalok, de előbb szeretném elmondani valakinek az életemet. Ez az első és az utolsó önéletrajzom és látod, wc-papírra írom...

Nottingham-ben születtem 1985-ben. Nem sokra emlékszem a gyerekkoromból, de az eső emléke még él bennem. A nagymamámnak volt egy háza Tuttlebrook-ban. Ő azt mondta, hogy Isten jelen van az esőben.

Az általános iskola után egy leánygimnáziumba kerültem, itt szerettem bele az első barátnőmbe. Sarah-nak hívták... gyönyörű volt a csuklója. Azt hittem, örökre együtt maradunk. A tanárunk azt mondta, ez a vonzódás a kamaszkor természetes szakasza, amit kinövünk. Sarah kinőtte, én nem.

2002-ben beleszerettem egy Christina nevű lányba. Akkor vallottam be mindent a szüleimnek. Nem lettem volna rá képes, ha Chris nem fogja a kezem. Az apám elzavart otthonról, azt kiabálta, hogy soha többé nem akar látni. Az anyám egy szót se szólt. Pedig csak az igazat mondtam el nekik... Önző voltam? Annyira könnyű megfeledkezni a méltóságunkról, mégis ez az egyetlen, ami valójában a miénk. Az utolsó darabka, ami megmarad nekünk. Ami szabaddá tesz bennünket.

Mindig tudtam, mit akarok kezdeni az életemmel. 2015-ben forgattuk az első filmemet, a Sósíkságot. Ez volt életem legfontosabb szerepe. Nem a karrierem miatt, hanem azért, mert ekkor ismertem meg Ruth-ot. Az első csók után tudtam, hogy soha többé nem akarok más ajkat csókolni...

Beköltöztünk egy kis londoni lakásba. Bíbortöviseket nevelt a virágládában. Az otthonunkban mindig rózsaillat áradt. Ez volt életem legszebb időszaka.

De az amerikai háború világméretűvé nőtt, elérte Londont is. És a rózsák elmaradtak. Mindnyájunk életéből...

Emlékszem, hogy változott meg a szavak jelentése. Az addig ártalmatlan szavak, mint a fekete zsákos, vagy a begyűjtő, ijesztővé váltak. Mások pedig, mint az ősi vér, vagy a lojalitás törvények hatalommal töltődtek. Emlékszem, hogyan lett a "más"-ból veszélyes. Még ma sem értem, miért gyűlölnek minket ennyire.

Ruth-ot egy áruházból vitték el. Soha életemben nem zokogtam annyira, mint akkor. Hamarosan értem is jöttek.

Különös, hogy ilyen szörnyű helyen ér véget az életem. De volt benne három rózsás év, amikor nem kellett mentegetőznöm. Itt fogok meghalni. Minden, ami vagyok, elenyészik. Minden darabka. Kivéve egyet, egy apró, törékeny darabka megmarad és éppen ez az, amiért érdemes élni. Nem szabad elveszítenünk, vagy eladnunk. Nem hagyhatjuk, hogy elvegyék tőlünk.

Akárki is vagy, remélem kiszabadulsz innen, remélem, hogy jobbá válik a világ... de leginkább abban bízom, hogy megérted, amikor azt mondom, hogy bár nem ismerlek téged, sosem találkoztam veled, nem nevettem veled, nem sírtam veled, nem csókoltalak... én mégis szeretlek... teljes szívemből. Szeretlek: Valerie"
V mint vérbosszú

Avatar
Szabi
Hozzászólások: 30
Csatlakozott: kedd máj. 30, 2017 2:01 pm
Tartózkodási hely: Budapest

Re: versek

HozzászólásSzerző: Szabi » szomb. jún. 02, 2018 10:27 am

Létezem

Vágyaim labirintusában
olykor valóságnak
tűnő álmaim között
élem az életem.
Létezem.
Lelkemben dúló néma
háború szüntelen
békéért kiált.
Hang nélkül, valahonnan
mélyről kitörni készül.
Süketnéma érzelem.
Létezem.
Bent félelem
a felszínen nincs semmi sem.
Eltévedt érzelem.
Létezem!
Eljön a nap, mikor
egy ölelésben hazaérkezem.
Békében élek ott, ahol
még nem járt senki sem,
ahol csak az számít:
Létezem!

Fodor Ákos

Avatar
Szabi
Hozzászólások: 30
Csatlakozott: kedd máj. 30, 2017 2:01 pm
Tartózkodási hely: Budapest

Re: versek

HozzászólásSzerző: Szabi » csüt. júl. 12, 2018 4:30 pm

Sokat kellene beszélnem
hogy megértsenek
s én mind hosszabban hallgatok.

Magamra zárom az ajtót
szemeim
a semmi
fekete szőttesét
bámulják.

Felhasított mellemből
csöpög a vér.

A vér
mellyel az emberek tévelygését
állatok riadalmait
tárgyak néma mozdulatlanságát
akartam megváltani.

Mikor érek az út végére
ahol talán
játékos mosollyal
tányér meleg levessel
várakozik rám valaki.

Ne csüggedj szívem
ne hagyj el értelem.

Kassák Lajos: A magam kenyerén

Avatar
Zattarra
Hozzászólások: 35
Csatlakozott: szer. máj. 31, 2017 1:08 pm

Re: versek

HozzászólásSzerző: Zattarra » vas. júl. 22, 2018 5:50 pm

Andrássy Réka:
Lehetetlen bakancslista (reszlet)

Csak játszom a képekkel, ringatom a lelkem,
szeretném ha valaki meglátna most engem.
..................................................
Szeretném ha az út végén valaki várna,
szeretnék lenni valaki álma.

Avatar
Imperial
Hozzászólások: 2
Csatlakozott: vas. jún. 10, 2018 1:46 pm

Re: versek

HozzászólásSzerző: Imperial » szer. júl. 25, 2018 9:00 am

Ady: Azuba (részlet)

Elepedek egy csókra várva 
Magános, csendes éjszakába'... 
Mit várok én a régi csókra? 
Sirászi kertben nincs már rózsa...

 

Avatar
Szabi
Hozzászólások: 30
Csatlakozott: kedd máj. 30, 2017 2:01 pm
Tartózkodási hely: Budapest

Re: versek

HozzászólásSzerző: Szabi » szomb. aug. 04, 2018 2:49 pm

S ha százszor is becsapnak és ezerszer
csalódom abban, kinek szívemet,
mint álmából a rózsát, kitakartam,
s ha éppen az árul el, kit életemmel
fedeztem én,
s ha tulajdon fiam
tagad meg,
és ha nem harminc ezüstért,
de egy rongy garasért adnak el engem
barátaim,
s ha megcsal a reménység,
s ha kudarcaim térdre kényszerítenek
és elátkozom már, hogy megszülettem,
s ha csak a bosszút hizlalja a hála
híveimben,
s ha rágalom kerít be,-
akkor se mondom, hogy nem érdemes!

Akkor se mondom, hogy nem érdemes
hinni az emberben, akkor se mondom,
hogy megélek magam is, néptelen
magányban, mert irgalmatlan az élet. -

De csöndes szóval eltűnődve mondom:
bizalmam sarkig kitárult kapu,
nem verhet rá lakatot a gyanú;
ki-bejár rajta bárki szabadon.
Egy besurrant csaló tiszteletére
nem állítok őrséget tíz igaznak!

Kit tegnap itt gyöngeség bemocskolt,
megtisztálkodva megint betérhet újból;
ki kétélű késsel jött ide ma,
köszönthet holnap tiszta öleléssel!

Nem, nem a langy irgalmat hirdetem.
Nem hirdetek bocsánatot rossznak,
kegyelmet a hazugnak,
nem tudok
mentséget a könnyes képmutatásra,
s az öngyilkos szenvelgést gyűlölöm,
akár a nyers önzés orvtámadását.

De hirdetem, hogy bűneink mulandók!
Mint mamut és az ősgyík, a múltba
porlad a gyűlölet és a gyanakvás;
dühünk lehűl,
csak szerelmünk örök.
S halandó gyarlóságai között
csupán maga az ember halhatatlan.
Kérlelhetetlen gyötrelmei ellen
irgalmas vára bizalomból épül;
s az önmagával vívott küzdelemben
csak jósága szolgálhat menedékül.

GaraiGábor - Bizalom

Avatar
Zattarra
Hozzászólások: 35
Csatlakozott: szer. máj. 31, 2017 1:08 pm

Re: versek

HozzászólásSzerző: Zattarra » hétf. szept. 10, 2018 8:32 pm

Petőcz András: Megölelt az Isten

Ebben a nagy-nagy rohanásban,
egy pillanatra megölelt az Isten.
Zavartan megálltam.
Magamat magányosnak hittem.

Annyi volt csak, hogy volt egy kis időm.
Hogy épp nem kellett semmit sem tennem.
Hirtelen azt láttam, valaki jön.
Gondoltam, elmegy mellettem.

Aztán a kezemre tette a kezét,
és hosszan a szemembe nézett:
betakart minket a csendesség,
és hozzám bújtak a remények.

Nem múlik el semmi sem, soha!
A fű kizöldül, büszkén újra nő.
Hogy lehettem annyira ostoba,
hogy engedtem, hogy múljon az Idő.

Csak álltam ott, és beburkolt az Isten,
éreztem, hogy minden mozdulatlan,
és ott volt a nagyvilág! A szemeimben.
És egyedül voltam, végtelen magamban.

Avatar
Szabi
Hozzászólások: 30
Csatlakozott: kedd máj. 30, 2017 2:01 pm
Tartózkodási hely: Budapest

Re: versek

HozzászólásSzerző: Szabi » kedd okt. 02, 2018 10:46 am

Szeretném, ha egyszer az lehetnék,
Ami leginkább lenni akarok.
Ha egyszer azt mondaná valaki:
Megsajnáltam a bánatodat,
Hitetlenségedet, háborgásodat,
S neked adom mi legdrágább neked:
A sorsodat, az önéletedet.
Neked adom a teremtésedet.
Akkor azt mondanám: legyek erő,
A végtelenség örök ereje,
Aki nem néz hátra, csak előre,
S nem hallja a múlt idők zenéjét.
Legyek az őskor mitikus gigásza,
Aki számára nincsen vég, határ,
Hogy két karommal a világot rázzam,
S a hitemet, az igazságomat
Belesüvöltsem, belekiabáljam;
Eszme legyek, kirobbanásra kész,
Szent Géniusz, hatalmas és merész,
Aki előtt a végtelen szabad!
Erő legyek, kiben nem él az álom,
Ki győzni tudjon Olimposz-csatákon,
Kiben jövendő nagy világok élnek,
Ki a babonának és hitetlenségnek
Kiszúrja titokzatos Küklopsz-szemét.
Erő legyek, nagy alkotó erő,
Romboló, világokat teremtő,
Kinek lelkében eszme-lángok égnek,
S nem fél a Halál sötét szellemének
Bátran, büszkén a szemébe nézni.
Erő legyek: jövő ködébe látó,
Erő legyek: nagy eszmékért csatázó,
Zengjem a ködös mindenségen át,
Egy új teremtés király-himnuszát!
S ha egyszer majd az idő műhelyéből
Jőnek tüzesebb világ-hajnalok,
Tudjam, hogy élek, dalolok, vagyok!
Szeretném, ha egyszer az lehetnék,
Ami igazán lenni akarok.

Wass Albert Szeretném

Anim
Hozzászólások: 3
Csatlakozott: hétf. ápr. 06, 2020 8:08 am

Egy régi vers

HozzászólásSzerző: Anim » vas. ápr. 19, 2020 9:11 pm

Titkos szerelem



Mit szólna édesanyád,

Ha meglátna engem veled egy ágyban?



Összesimulva, ölelkezve,

puha csókkal hintve illatos lábad, kebled?



Nem, ezt nem szabad,

kizárt, hogy téged megláthasson velem



egy ágyban ízlelődve,

mi tilos a köz szemében édes Kedvesem.



Engem nem érdekel,

mit gondol a nép, hogy két női test érinti



a másikat egymás kedvére,

mert ez is Ugyanolyan érzelmes szerelem!



Igaz, röggel telített,

de csodálatos, és Veled ébredni szenzációs.



Tudom, Kedvesem,

hogy igazad van, de mégis félek, ki mit szólna.



Ne félj Egyetlenem,

Mindentől megvédlek, hogy álmod nyugodt legyen.



Azt hiszed Édes?

Én kikelnék mellőled, ha tehetném fává nőnék Veled

össze mindörökre, úgy szeretlek!

Miranda
Hozzászólások: 4
Csatlakozott: vas. jún. 03, 2018 6:14 pm

Re: versek

HozzászólásSzerző: Miranda » vas. máj. 03, 2020 4:06 pm

"lélektárs az a valaki, aki olyan, mint te. Ő az, aki megért, aki érez téged, mint senki más. Ő az, aki úgy szeret, mint senki más, és mindig veled marad, bármi történjen is."


Vissza: “Kultúra”

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 9 vendég