A Lambda Nachrichten (a HOSI Wien osztrák LMBT egyesület 1979-től megjelenő negyedéves lapja) 1983/1-es számában megjelent egy beszámoló az egyesület négy leszbikus aktivistájának 1982 decemberi budapesti látogatásáról . Az osztrák leszbikusok Valival, Mártával és Szilviával beszélgettek, és idéztek egy néhány hónappal korábbi interjúból Szilágyi Lenkével. Megnézték az Egymásra nézve című filmet is.
Leszbikusok Budapesten
Doris és Helga beszámolója
1982 decemberében megvalósítottuk régóta dédelgetett tervünket: budapesti utazásunkat összekapcsoltuk a budapesti leszbikusokkal való kapcsolatfelvétel kísérletével.
Az „Egyetem”
Egy meleg ismerősünk közvetítésével már első este találkoztunk Valival az Egyetem presszóban, Budapest egyetlen melegbárjában. Fejfájása és a nyelvi korlátok ellenére is egyértelmű volt, hogy nagyon örül a jelenlétünknek, és hogy sok mondanivalója van számunkra. Fejcsóválva reagált konspiratív pillantásainkra, amikor egy nő lépett be a bárba: „Nem!” – aznap este a kevés női vendég közül csak ő és mi voltunk leszbikusok. Meg az Egyetem néhány női alkalmazottja. Ő körülbelül hatvan leszbikust ismer személyesen, akik közül tízzel jó barátok. Vali álcázás céljából – mindkét fél érdekében – a meleg ismerősünk barátjával házasodott össze. Leírja, hogy főleg a munkahelyén és a családjában nagyon erősen érezte a heteroszexuális normákhoz való alkalmazkodás kényszerét: „Egy idő után a kollégák annyira tolakodóan kérdezősködnek a barátomról, és egy bizonyos kor felett arról, hogy miért nem vagyok házas. Másrészt olyan vicceket és megjegyzéseket sütnek el, hogy inkább nem merem felfedni magam. Ha házas vagy, békén hagynak.”
A párkeresés lehetőségeiről feltett kérdésünkre azonban azt válaszolta, hogy egyáltalán nem reménytelen a munkahelyen megismerkedni egy nővel, ha elég türelmesek és ügyesek vagyunk.
A klikk
Az egyik következő estén már a klikk közepén találtuk magunkat. A helyszín a – nem csak magyar viszonyokhoz képest – mondén „melegbár” után Márta és Szilvia hangulatos nappalija volt. Ők egy pár, akik azonban egy ideje már csak az asztalt osztják meg, mert Márta egy keletnémet leszbikusba szerelmes. Márta szabad szexualitása szinte minden nőben értetlenséget és irigységet vált ki a társaságban. A kapcsolatok, a partnerrel való szilárd összetartozás és a hűség nagyon nagyra értékeltek, ha egy nő a rendkívül korlátozott körülmények között végre talál valakit, akit valamennyire el lehet viselni, és aki nem akarja azonnal letagadni a leszbikusságát és a kapcsolatot.
Márta többek között azt állította, hogy számtalan nő van, aki – főleg miután megtudja, hogy a másik leszbikus – nagyon is hajlandó „kipróbálni”. De „nem gut!”, hogy legjobb esetben is csak egy kicsit biszexuálisnak szeretnék tekinteni magukat.
Lenke
Hasonlókat hallott Jessie Jones a Gay News magazin újságírója (249. szám, 1982. szeptember 16.) budapesti látogatása során a leszbikus fotós Lenkétől, akit egy radikális-intellektuális körben talált meg. Lenke elmondta, hogy az egyetlen nyíltan leszbikus, akit ismer, az ő maga. Nem érdeklődik a szubkultúra (Egyetem) iránt, de úgy véli, hogy a nem randizásra orientált és nem tisztán magánjellegű leszbikus találkozóhelyek létezése már önmagában hatalmas támaszt jelentene; csakhogy ez puszta utópia.
Lenke: „Az ismerőseim körében divatos biszexuálisnak lenni. Ismerek néhány nőt, akik szexelnek nőkkel, bár nem homoszexuálisok, és soha az életben nem neveznénk őket annak. Valójában én vagyok az egyetlen, aki tényleg „leszbikusnak” nevezi magát. Ma már nem zavar, ha a szeretőim biszexuálisok. Egyszer volt egy komoly vitám emiatt. Tudom, hogy butaság, de néha hisztérikus leszek – csak úgy mellékesen.” És: „Csak egyszer hallottam leszbikusokról. Akik párként élnek együtt gyerekekkel. A munkásosztályban sokkal nehezebb leszbikusnak lenni, mint egy olyan művésztársaságban, mint amiben én mozgok.”
Bécsi szemszögből
Más országokban tett látogatások alkalmával az összehasonlítás szinte magától értetődő. Mi azonban inkább elkerüljük a „jobb” vagy „rosszabb” értékeléseket, amelyek túlságosan leegyszerűsítenék a helyzetet.
Budapestről alkotott benyomásunkat leginkább úgy lehetne leírni, hogy olyan, mintha leszbikusként egy kisebb osztrák városban élnénk, vagy mintha egy egy-két évtizeddel ezelőtti Bécsben élnénk.
Emellett úgy véljük, hogy a leszbikusság/melegség és a személyes jóllét közötti összefüggés mértéke nem feltétlenül függ attól, hogy az ember melyik politikai hatalmi blokkba tartozik, hanem sokrétű kulturális és személyes tényezők alakítják.
Köszönjük Katrin Kremmler segítségét a fordításban.
Magyar 
English (UK) 