Brit érdemrend a Pride aktivistának

Clare Dimyont, az angliai Brightonban élő Pride aktivistát a Brit Birodalom Érdemrendjével tüntették ki október 29-én a Buckingham Palotában. Az érdemrendet Károly herceg adta át a 45 éves Dimyonnak annak elismeréséül, hogy előmozdította a kelet- és közép-európai melegek, leszbikusok, biszexuálisok és transzneműek jogait. Ez volt az első alkalom, hogy az érdemrendet olyasvalakinek adták át, aki az Egyesült Királyság területén kívül élő LMBT emberek jogaiért küzd.  

A kitüntetettek három vendéget hívhattak meg a díjátadó ceremóniára. Clare Dimyon három különböző generációhoz tartozó vendéget hívott meg Nagy-Britanniából, Lengyelországból és Magyarországról. Az egyik meghívott, Gaby Charing, aki jelenleg nyugalmazott ügyvéd, a következőképpen fogalmazta meg érzéseit: „Soha nem gondoltam, hogy megérem azt a napot, amikor a kamarás kiejti a „leszbikus”, „meleg”, „biszexuális” és „transznemű” szavakat a Buckingham Palota falain belül.”

Első ízben 1999-ben jutalmazták érdemrenddel a melegek jogaiért folytatott küzdelmet, melyet Angela Mason vett át a „homoszexuális jogok” előmozdításáért, 2004-ben pedig Dr. Stephen Whittle vett át először érdemrendet a transzszexuális közösségért tett munkájáért.

Clare Dimyon 1985-ben vett részt először melegfelvonuláson, Londonban. Elmondása szerint a 2006-ban történt rigai Pride erőszakos eseményei, illetve a 2005-ben betiltott varsói Pride ösztönözte arra, hogy részt vegyen a kelet- és közép-európai melegfelvonulásokon. 2009-ben megalapította a Pride Solidarity Tour-t, melynek keretén belül végiglátogatta az egykori szovjet blokk országait, és részt vett azok felvonulásain azzal a céllal, hogy felhívja a figyelmet az ott élő LMBT közösségekre. Járt Moldovában, Lettországban, Litvániában, Észtországban, Romániában, Macedóniában, Ukrajnában, Lengyelországban, Magyarországon, Szlovákiában és Csehországban is. Legutóbb a belgrádi felvonuláson vett részt.

Clare a szlovák Pride eseményei után így nyilatkozott: „A szlovák LMBT emberek előszeretettel hívnak engem a ’szlovák Pride anyjának’, de szerintem inkább a közép- és kelet-európai Pride ’bajkeverő nagynénije’ vagyok . Minden munkát ők végeznek, ők vállalják a kockázatot, én csak megjelenek, zászlókat lobogtatok, és támogatom őket a jelenlétemmel.”

Az aktivista a Brit Külügyminisztériummal (FCO) és az európai brit követségekkel való kapcsolata révén elérte, hogy a követségek kitűzzék épületükre a szivárványszínű zászlót. Clare gyakran hangsúlyozza az LMBT fiatalok magas öngyilkossági arányát, és tisztában van elszigeteltségükkel, ugyanis véleménye szerint a közép- és kelet-európai LMBT fiatalok nem kapnak elég támogatást. Clare eredeti szakmáját illetően tanár, ezért gyakran beszélget fiatal melegekkel és leszbikusokkal a saját előbújásáról, igyekszik támogatni őket, és a melegmozgalom történetéről mesél nekik. 

A fiatalokkal folytatott beszélgetéseit így összegzi: „Néhányan közülük úgy lobogtatják a szivárványszínű zászlót, mintha az életük függne tőle, de nem tudják, hogyan történt mindez, hogy mi a színek jelentése, vagy hogy mi volt Stonewall. Soha nem voltak még olyan diákjaim, akik ennyire figyeltek volna.”

Clare segítségével 2007 és 2010 között hétről húszra emelkedett azon országok száma, amelyek követsége folyamatosan támogatja az LMBT emberek jogait. Idén első ízben rendeztek melegfelvonulást Vilniusban és Pozsonyban, melyet a diplomáciai közösség jelentős mértékben támogatott. A brit nagykövetek részt vettek a vilniusi, a bukaresti, a budapesti, és a pozsonyi felvonuláson, illetve a történelmi jelentőségű varsói EuroPride-on is. 

„A nepáli nagykövet részt vett az első Katmandu Pride-on, pedig nem is kértem meg rá. Mindazonáltal nem hiszem, hogy mindez megtörtént volna Caroline Lucas parlamenti képviselő támogatása nélkül, ugyanis ő hívta fel a Külügyminisztérium figyelmét az ötleteimre” – így Clare.

Bodnár Ágnes