Lovas Sz. Judit:
A jó Mercedes balladája

Mondtam, hogy ne fesd vörösre
a hajad, de te azt mondtad,
így jobban tisztelnek a gyerekek,
és míg a sötétben, a kapualjban

vártam és néztelek, töprengtem, hogy
legalább itt miért nem csókolsz meg.
Minden virág nevét olyan jól ismered,
bodzaszörpöt készítettél és éjfélkor

töpörtyűt, csak egyszer ittam Royalt,
hogy ne tudjam biztosan,
– engem fogtok levágni hamarosan.
Tudva, hogy nem vagyok,

csak titkos jó barát, aki megérinthet néha,
mint játékbabát,
mégis te öltöztettél engem,
fehér, férfi ingbe, mert azt szerettem –

kockázni majális után,
hűvös sátor alatt táncolni körben –
ha szétszabdalt, fekete álmodozóként
ottfelejtem a szvetterem,

lustán hátradőlve várni, hogy befalazzon
millió szokásod, melynek rabja vagyok,
nem gondolkodva fikarcnyit sem azon,
hol vannak a régi barátaitok,

míg a jó Mercedes kint a kertben,
amit benő a gaz, a kőfal és vadvirág
rólad beszél, ha eljössz délidőben,
mint szerelmünkről a rólam letört ág.

--------

Gál Erika:
A vendég

Ma itt járt ő is. Könnyű nyári blúzban.
Autó hozta Pestről, csak benéztek.
Nem maradnak, mondták, most nem is úsznak.
Majd délután, ha Szigligetre érnek.

Kezében vékony cigaretta égett.
Elidőzött kicsit ujjain a füst.
Próbáltam felidézni, ahogy gépel
este, néha bort tölt, új papírt befűz,

vagy kilép a teraszra, rágyújt ismét.
Ez az utolsó nyár, mindenki tudja.
Néztem a gyűrött csikket, s elmúlt ízét
éreztem az ajkaimon újra.

--------

Árkus Juli: Amikbe a szívem belekever

Három klienssel beszéltem ma. Mindhárman túl mélyen voltak a saját világukban ahhoz, hogy összeérjenek az én világommal és legyen értelme bármit is tanácsolnom vagy akár megszólalnom a konzultációk alatt, szóval kitaláltam a munkaidőm közben, hogy mit fogok vacsorázni, hova megyek tavasszal a szokásos évi első vadkempingezésemre, megterveztem a kutyám diétáját –felszedett pár kilót így a téli hónapok miatt–, megfogalmaztam a nagyimnak egy levelet és az exemnek is elméleti síkon már gratuláltam az eljegyzéséhez. Az utolsó lehet, hogy elméleti síkon is marad, azt hiszem, az embereknek nincs szükségük arra, hogy a döntéseikhez gratuláljanak nekik.

Elváltál? Gratulálok! Felmondasz? Gratulálok! Inkább Görögországba mész nyaralni, mint Törökországba? Hadd gratuláljak! Színtiszta és szükségtelen udvariaskodás. Csak így tovább, jó úton haladsz, elismerem a teljesítményed. A kliensekkel való munkánál egyébként én is szoktam élni ezzel a formulával, sőt, a dicséretben is hiszek, de magánemberként ennél kicsit faragatlanabb vagyok. Amúgy ha már így belevágtam a történetbe, be is mutatkozom. Jackie vagyok, 33 éves, leszbikus, alvászavarral néha küzdő, néha csak a jelenlétét elfogadó szociális tanácsadó. Szingli, ez az infó még később fontos lehet. Éppen munkanélküli fiatalokkal dolgozom, akiknek kötelező együttműködni a hivatalunkkal, de kedvük és motivációjuk nincs elhelyezkedni, szóval legtöbbször csak pingpongozunk és a magánéletükről tárgyalunk. Nyilván nem ezért kapom a fizetésem, hanem hogy betuszkoljam őket munkahelyekre, hogy ne az állam pénzén élősködjenek, de amíg nem nekem a legrosszabb a sikerességi mutatóm, hanem a srácnak, akivel egy évben végeztünk a fősulin és csak azért tartja meg a főnök, mert szeretők, addig teljesen védve van a hátsóm és nem csesztetem a klienseket. Szabadidőmben ennél időnként értelmesebb (önkénteskedés idősek otthonában, éjszakai műszakok vállalása hajléktalanszállón, kutyás akadályversenyeken résztvevés), időnként jóval értelmetlenebb dolgokat csinálok (elvont skandináv, számomra értelmezhetetlen művészfilmek iránti rajongás, idegen nyelven rappelés, kolléga csajozásában segédkezés). No de a történet, amit mesélni szeretnék, egyáltalán nem kapcsolódik a hobbijaimhoz. Kapcsolódik viszont a vacsorámhoz, amihez hiányzott egyetlen összetevő. A gabonapehely. Tej volt még otthon, 50%-os siker. A nagyim azt szokta mondani, hogy 30 felett már gáz a gabonapehely, ha hetente többször eszi az ember, szóval ez maradjon a mi titkunk.

Épp a gabonapelyheknél állok, a telefonomról Saycet: Cite Radieuse szól és már négy kisfiú előzött meg és választotta ki a kedvenc pelyhét. Vajon hogy kell kimondani ezt a szót. Radieuse. Rágyőz. Na forduljunk termőre, a lényeg, hogy csokis legyen, de ne golyó, mert annak nagy része levegő és levegőért nem fizetünk, viszont hopp, megállt mellettem egy lány aki szintén gabonapelyheket néz. És felnőtt. Mennyi közös van bennünk, ügye, vak is látja. Úgy teszek, mintha továbbra is életem legfontosabb döntését akarnám meghozni, bambán nézem a mindenféle csomagolású fitness és antifitness termékeket és kikapcsolom a zenét. Ez a dal szabadtéren szaladgáláshoz meg boldognaklevéshez való, nem bolti dilemmák mellé. Meg hátha hozzá merek szólni a lányhoz. Elég vonzó, szintén harmincas, tornazsákos, tuti az egészséges iránynak hódol gabonapehelyben, ismerem a fajtáját. Bocsánatot kér, átnyúl előttem, megérzem az illatát, fűszeres, nem tudom eldönteni, hogy a parfümjét érzem vagy indiai kajáldában töltötte a napját. Jó lehet annak, akinek kifinomult a szaglása. Fahéjas párnácskát választott! Helyes. Mégsem ismerem a fajtáját. Megy a kasszák felé, de visszanéz rám egy mosoly erejéig. Ennyi, végem, muszáj valahogy szóba elegyednem vele. Hátha kiderül, hogy feleannyira sem jófej, mint amennyire annak tűnik, hátha kiderül, hogy nem is magának, hanem a pasijának veszi a párnácskát, mert ő zabkását eszik, hátha kiderül valami elrettentő dolog róla az első percekben. Állatokat kínoz, mondjuk. Bár azt ki vallaná be. Jó, higgadtság, magabiztosság, nyugi. Utánamegyek. Kéne valamit leemelni valamelyik polcról, mindegy, oda se nézek és választok egy rágót és beállok egy másik sorba. Rálátok, hogy miket vásárolt még. Tampon, zsebkendő, kefir, blabla, semmi olyan, amire tudnék hivatkozni kint. Helló, láttam Sensation tampont vettél, mi a véleményed róla? Piackutató vagyok. Nem jó. Helló, én vagyok a gabonapelyheknél álló zombi, te is szereted a pelyheket? Ez még rosszabb, mint a tamponos. Hogy szólítanak meg emberek más embereket? Nincs ilyen tapasztalatom. Vagy kérjek tőle cigit? Áh, nem is dohányzom meg nem egy buliban vagyunk, ne nézzen hajléktalannak az első talinkon. Követem. Vagy ha követek valakit, akkor rám hívják a rendőrséget? Távolról és feltűnés mentesen követem, ez lesz a jó irány, ha kapok időt, akkor biztos eszembe fog valami frappáns szöveg jutni. Mondjuk kétlem, de legalább belesodródom egy helyzetbe, ahol már muszáj lesz beszélnem. Kocsiba száll, felpattanok a bringámra, de ez nem tűnik eddig annyira járható és jó ötletnek. Remélem, vidékre megy meglátogatni a másodunokatesóit, és mindjárt az autópályán fogok tekerni, ahol dudálva fognak kerülgetni a teherautók. Hova tűnt a józanságom, jaj. Nem tudom, mi van ebben a lányban, de tényleg úgy érzem, hogy beszélnem kell vele.

Majd neki is ezt mondom, hogy helló, spirituális oka van, hogy leszólítottalak, ne ijedj meg! Ekkor már futásnak is eredne, de ordítanám még visszhanggal, hogy: mondom ne ijedj meg, meg, meg!
Elindult a konvojunk, a hárommal előttem lévő autóban van. Azt hiszem. Ha nem abban van, akkor csak egy random autót követek, hurrá. Négy utcát megyünk és leparkol egy sportközpontnál, jó autót követtem. Bemegy az épületbe, megyek utána. Köszön a portásnak, igyekszem teljesen természetesen viselkedni és én is köszönök, majd bemegy az edzők szobájába. Gondolkodj, gondolkodj. Visszamegyek a portáshoz és rákérdezek, hogy mikor kezdődik az előbb elhaladt hölgy órája, tud-e segíteni ebben? Összeráncolja a szemöldökét, bajszos, középkorú pasi, majd elmosolyodik:
- Tíz perc, de ez a ruha nem biztos, hogy jó lesz tornázáshoz, mama.

Mi? Mi ez a nap, ebben a mondatban több dolgot sem értettem. Itt így hívják egymást az emberek? Na de legalább kiderült, hogy tornaórát tart. Kicsit féltem, hogy valami viziaerobik, vagy fene tudja, művészi balett, de a torna az nem gáz, menni fog.

- Köszi. Másik kérdés: Nem lehet sportnadrágot venni itt valahol? Pont otthon hagytam, pedig nagyon készültem már erre az alkalomra.

Rámosolyogtam zavarodottan, majd elém rakott egy ismeretlen eredetű rövidgatyát. Fúj. Bele kéne szagolni, de lehet, hogy rosszul járnék, szóval csak elfogadom, szükség törvényt bont.
- Megint köszi!
- Nincs mit. Jó az ízlésed! – mondta a bajszos, ezzel jelezvén, hogy lazán átlátott az ittlétem okán. Mindegy, hát bajusszal biztos könnyű észlelni a mindenféle rezgéseket, húzok is átvenni a legújabb, remélem alighasznált nacómat.

Az öltöző színültig tele harsány nőkkel, köszönök és keresek egy talpalatnyi helyet, óriási a zsezsgés. Legalább sokan vagyunk, észre se fogja venni, hogy van egy új csoporttag. Kicsit ducibb mindenki, mint én, ki is húzom magam, hogy na végre, egy társaság amiben tök sportosnak tűnök, lehet mégis fel fog figyelni a szuper alakomra. Úgy érzem magam, mint egy tini, fogalmam sincs mi fog történni, de nagyon örülök, hogy újra fogom látni a lányt. A gabonapelyhes lányt. Meg kéne tudni lassan a nevét.
- Gyertek, kezdünk! – szólt az egyik sporttársam és követtem is a többi lánnyal együtt. Kb. tizenöt tornára szomjazó amazon.

A nadrág egyébként nem gáz, kicsit szorít, de legalább nem a sokzsebes, mindenhol aprópénztől csörgő saját gatyámban tornázok. Vajon lesz kidobós meg bukfenc? Vagy ilyen nyugis, meditációs jóga irányra számítsak? Követjük a zenét és beérünk a terembe, ahol Miss Pehely tornacuccban már vár minket. Az előttem lévő lányra mosolyog és köszönés helyett ennyit mond:
- Ágikám, már nagyon szépen gömbölyödsz!

Ó. Vagy fordított nap van és mindenki pont ellentétes jelentésű mondatokat mond, mint amilyeneket egy átlagos nap mondana, szóval nekem azzal kell nyitnom, hogy: de rusnya vagy uram, nem követtelek és nem vagyok kíváncsi rád! vagy sikerült megérkeznem életem első kismama tornaórájára. Mindkettő eset erősen zavarba ejtő, de a második rosszabb. Ennyit az iménti jó érzésemről, hogy végre én vagyok a sportos a társaságban, el is szállt az instant önbizalmam. Na mindegy, hát innen szép nyerni. Vajon észreveszik, hogy én nem várok gyermeket? Hülye Jackie, hogy vennék észre, nem csináltatnak terhességi tesztet egy tornaórán. Vajon azért tart kismama tornát a gabonapelyhes lány, mert ő is kismama? Na kezdődik is.

- Sziasztok, csajok, nagyon örülök, hogy ennyien sikerült eljönnötök ma, úgy tűnik hamarosan népességbumm várható az országban!- az egész terem kacag. Én nem kacagok. Nem is tudom tudok-e kacagni, na majd a következő poénnak szánt mondatnál kipróbálom. Csak nehogy rosszul időzítsek.
- Kezdjük is el az órát! Karlendítés jobb oldalra kétszer, nagyon jó, majd balra. A bemelegítés tudjátok milyen fontos, nem akarunk izomlázat holnapra.

ABBA slágerekre minimum tizennégy várandós nővel (tizenöt, ha Gabonapehely Von Népességbumm is terhes) bemelegíteni, hát hány ember mondhatja el magáról, hogy volt ilyen élmény az életében. Nem sok. És nem véletlenül nem sok, mert nem egy szórakoztató elfoglaltság. Szerencsére hátra álltam a kezdésnél, inkább lepattanok, ki ne csusszanjon a fiktív gyermekem, ahogy megerőltetem magam valamelyik mozdulatnál. Visszamegyek az öltözőbe a cuccomért és leülök egy padra, nincs szerencsére senki rajtam kívül. A tornateremből kihallatszik a Dancing Queen.

Teljesen megmagyarázhatatlan, hogy hogyan és miért sikerült egy átlagosnak induló csütörtök este ide megérkeznem, de úgy vagyok vele, hogy ha már itt vagyok, akkor összeszedem minden bátorságom és megvárom a gabonapelyhes lányt valahol. Kimenjek a sportközpont elé? Vagy várjam meg a portán? Azt a kérdést szoktam magamnak feltenni ilyenkor, hogy mihez kezdene ebben a helyzetben a kutyám, mert valahol olvastam, hogy a kutyák mennyivel jobban csinálják az életet, mindennek örülnek, odavannak a gazdiért – jó esetben –, és könnyen elégedetté válnak. Szóval mihez kezdene a kutyám egy ilyen helyzetben, ha a boltban látna egy másik kutyát, aki megtetszene neki, ezután követné a kismama tornaórára? Több sebből vérző történet, a kutyám engem sem követ, rossz ötlet volt eljátszani a gondolattal. Új irány. Mihez kezdene ilyen helyzetben valaki, aki bátor és magabiztos? Ő már a boltban megszólította volna a pelyhes lányt, nincs jó irány, érmét kell feldobni, ez a döntésképtelen emberek titkos fegyvere. Ha fej, akkor kiülök a központ elé, és ha meglátom, akkor a legbarátságosabb fellépésemmel szóba elegyedem vele – na ez is milyen rohadt egyszerűen hangzik-, ha írás, akkor pedig odaállok a tornaterem kijáratához és elkapom, ha jön. Mármint beszélgetni. Ha pedig az élére esik, akkor hazamegyek sorozatot nézni és elfelejtem ezt az estét. Tud egyáltalán az élére esni egy érme? Mindegy, kilövés indul és…
…FEJ! Melyik volt a fej. Ja, hogy kint megvárom. Na remek, remélem öt kismama tornaórát tart egyhuzamban, aztán három babaúszás következik, én meg kint töltöm az estémet. Elhallgatott a zene, jaj, ez lehet ilyen rövid foglalkozás volt, húzás kifelé az utcára, portással meg kerüljük el, ha lehet a szemkontaktust, hátha békén hagy.
- Már mész is? Csak nem másra számítottál?- szól vihogva hozzám.
- Pont erre számítottam, köszi, csak nagyon rugdos a kicsi és inkább hazamegyek – mondom.

Összezavartam, lefagyott a tenyérbemászó vigyor az arcáról, the winner takes it all. Vajon hány napig fog a fejemben szólni az összes híres ABBA sláger? Kiértem a hely elé, egészen jó idő van, keresek is egy padot. Kettes kód, kettes kód, hallom, hogy valaki fut utánam, a pelyhes lány utánam szaladt, nincs idő kitalálni, mit mond
- Helló, nem tetszett a foglalkozás? Jól vagy? –jak. Mit mondjak. A belső monológomba vágott, micsoda udvariatlanság. A pulzusom kb. a háromszorosa annak, amennyinek kéne lennie, szívdobog, dobog, dobog, mondj már valamit Jackie.

- Helló.

Azta. Ez aztán frappáns volt, a kérdésekre is kéne talán válaszolnom.
- Jól vagyok, köszi, csak közben narrálok magamban, mint általában, ha zavarban vagyok. Vagy ha nem vagyok zavarban.
- Aha, értem. És a kicsi is jól van?

Haha. Haha. Haha. Haha. Hát ez egy jó kérdés, beletrafáltunk a lényegbe. Hunyorítok egyet és félénken ránézek a lányra, továbbra is vonzza a tekintetem. Akkor nem a gaponapehelyhes doboz szépítette meg, jó tudni. Most megint két út van előttem, vagy nekiállok folyékonyan hazudni a nem létező kis magzatomról, akinek lassan nevet is adok, annyit beszélünk ma róla vagy őszinte leszek és egyszer élünk alapon bevállalom azt, hogy teljes idiótának néz. Közben kicsit hosszúra nyúlt a csend, mert nem válaszoltam még, de mosolyogva néz. Vajon mindig és mindenkire mosolyog? Vagy csak az anyukákra és mindjárt abbahagyja, ha elmondom az igazat? Egyszerélünk, csapjunk a lovak
- A kicsi. Jól van? – szakít megint félbe. A lovak közé. Hű de nagyon érdekli a gyerekem, megvan a kis Tóbiás első rajongója. Mindenképp meghívom a babaváró bulira. Na akkor most csapjunk a lovak közé.
- Nincs kicsi. Mármint nem most lépett át a létből a nemlétbe vagy ilyesmi, bár lehet, hogy ha lenne kicsi, akkor az ABBA slágerek miatt rájönne, hogy nem is akarja a kinti világot. Vagyis bocs. Nem megsérteni akartam a zenét, vagyis téged, vagyis nem tudom. Na jó, újrakezdem. Nagy levegő. Szóval nincs bébi, a boltban láttalak és azt éreztem, hogy nagyon megbánnám, ha nem tudnám meg, hogy ki ez a gyönyörű lány, aki szintén szereti a fahéjas párnácskát. Amúgy Jackie vagyok és ennél a zavarba ejtőbb helyzetet még sosem teremtettem magamnak.

Most ő hallgat. Pont ugyanez volt az első nyelvvizsga bukásomnál, hogy magyaráztam összevissza és a vizsgabiztos csak csendben nézett tovább. Lehet, hogy az edzősködésen kívül vizsgabiztos is valahol?
- Láttalak a boltban és azt is láttam, hogy követtél. Kevésbé vagy diszkrét, mint gondolod. – neveti el magát.

- Szuper, én meg már majdnem meghívtalak a képzeletbeli babám képzeletbeli babavárójára, de akkor erről lecsúsztál. – mondom faarccal a földet nézve, de hallom, hogy megint felnevetett.
- Mindenképpen elmentem volna rá. Most viszont vissza kell mennem átöltözni, aztán jön értem a férjem, együtt megyünk haza.
- Áh, értem. Akkor neki lesz a gabonapehely – lenézek megint a földre, és elkezdem irigyelni a férjet, a pehely és a nő miatt is.
- Nem, az a gyerekeimnek lesz – mondja, ezzel a szívemet még jobban összetörve és hatásszünetet tart utána. – A fiktív gyerekeimnek –teszi hozzá kacsintva. Oké, szívtörés félig lefújva.
Kész. Lenyűgözött. Sodródom és kezdek odáig lenni érte.

- Foglak még látni?- kérdezem.
- Éjfélkor ugyanitt?- kérdez vissza és néz rám merészen, miközben kezd tolatni a bejárat felé.

Ekkor rezegni kezdett a telefonom, rápillantottam, majd felnéztem a lányra, aki már nem volt ott. Hű. Ilyenkor szokták megcsípni magukat az emberek, hogy kiderüljön álmodnak-e, de ha álom is, én nem akarom, hogy véget érjen, szóval nem lesz itt semmilyen csipkedés.
- Éjfélkor ugyanitt- mormolom magam elé és rámosolygok az összes kismamára egyesével, akik jönnek ki az edzés után és kerülgetnek, mivel teljes mozdulatlanságba fagyott a testem a boldogságtól. Én innen nem moccanok el éjfélig, az tuti.

-------------

Rajnóki Dóra:
Ami összeköt

Összeköt a szégyen, s a büszkeség,
Összeköt az álmom, nem lesz elég,
Összeköt, hogy nő vagy, s én nő vagyok,
Összeköt a sorsunk, s a válaszok,
Összeköt sok kérdés, s a hallgatás,
Összeköt a szépség, s a vallatás,
Összeköt az ármány, s a szerelem,
Összeköt a vágy, és a szerepem,
Összeköt a melled, a feneked,
Összeköt a mondat, mi benn reked,
Összeköt a mosoly, ha varázsol,
Összeköt a hamu a parázson,
Összeköt a csoda az ágyadban,
Összeköt a neved a mámorban,
Összeköt a múlt, nincs már jelenünk,
Összeköt a ház, de nincs gyerekünk,
Összeköt a Mátra, és a téli Bükk,
Összeköt a sötét, és a hó-ezüst,
Összeköt pár parti, a mi dalunk,
Összeköt a másnap, hogy meghalunk,
Összeköt, hogy szeretlek, de te már nem,
Összeköt a magánnyal, ha lélegzem.

Adományozás

Támogasd Magyarország első leszbikus szervezetét!

Önkéntesség

Ha azonosulni tudsz céljainkkal és tetszenek a tevékenységeink, kapcsolódj be az egyesület munkájába, hogy alakíthasd a dolgokat, és benne légy abban, ami csak leszbikusokkal történhet! Tovább...

Labrisz-könyvek

Levelezőlista

altszoveg