A 12. LIFT-díjazott, Hatfaludi Judit laudációja

Az idei LIFT-díjat egy olyan leszbikus kapja, aki aktívan részt vett a hazai leszbikus aktivizmus elindításában.
Egyike volt azoknak a nőknek, akik először a Háttér munkáját támogatták, és ott kezdtek el gondolkodni rajta, hogy jó volna, ha lenne egy szervezet csak leszbikus nőknek. Ebből a közös gondolkodásból született először a Labrisz újság, ami egy fénymásolt, szamizdat-jellegű, postán kiküldött lap volt. Díjazottunk részt vett az első ötletelésekben és a megvalósításban is. Aztán a nagy érdeklődésre való tekintettel szerveztek ezek a nők egy találkozót 1996. november 28-án, az akkori Óvegylet irodájában. Ezt a találkozót ő vezette, piros bolyhos pulóverben.
A találkozók rendszeressé váltak, ezekből lettek a Labrisz-estek, amelyeket az első években ő és Sándor Bea (korábbi LIFT-díjasunk) vezettek. Ezekből a találkozókból nőtt ki 1999-ben a Labrisz. A Labrisz-estek mellett a 2000-ben induló Melegség és Megismerés programban is részt vett, óratartóként és az első önkéntesképzések trénereként. Írt és fordított a 2000-ben kiadott Leszbikus tér-erő kötetben, és a 2001-es Szembeszélben is. Remek tréner volt, mindig is értett a csoportok facilitálásához. Akkori partnerével együtt pedig otthont adtak a Labrisz első irodájának a Király utcában 2006-2007 között.
Nemcsak a Labriszban tevékenykedett. Aktív tagja volt a 90-es évek elején munkálkodó Feminista Hálózatnak, és ő volt az első labriszos, aki a Pride-on beszédet mondott. Energikusan bekapcsolódott a 2005 évi LMBT fesztivál szervezésébe, a szervezőcsapat egyik meghatározó figurája volt. Például, ha kellett, éjszakákat töltött a Háttér irodájában, hogy a filmek időben megérkezzenek külföldről, és a filmek fordításával se legyen gond.
Vagy például tiltakozó akciót szervezett, amikor Geszti Péterék választási kampányplakátokon félmeztelen nőkkel invitálták a leszbikusokat, hogy menjenek el szavazni az országgyűlési választásokon 2006-ban. És ami nagyon fontos, kapcsolatokat épített a volt jugoszláv államok leszbikus feministáival, a délszláv háborúban segítette őket, amikor menekülniük kellett a hazájukból.
Díjazottunk – talán a 90-es években Amerikában töltött egy-két éve miatt is – mindenkinél jobban képben volt arról, hogy mi a mozgalom, a csoportmunka, milyen hiányosságok vannak ezen a területen itthon (pl. hogy az emberek nem voltak hozzászokva az együttműködéshez). Mindig szívesen adott kölcsön vagy ajándékozott az együtt végzett munkát, közös szervezéseket leíró könyveket ebből a másik kultúrából, amelyeket olyan ügyesen begyűjtött amerikai útjain (többek között Adrienne Rich, Dorothy Allison, Joan Nestle műveit).
Később visszavonult az aktivizmusból, a spirituális gyógyító és tanító munka lett a legfontosabb az életében. De továbbra is támogatja a Labriszt, és két éve újra bekapcsolódott a Labrisz-estek vezetésébe, ahol csoportvezetői képességei ismét kamatoznak és erősítik a Labrisz egyik fő tevékenységét, a közösségépítést. Amikor szükségünk van rá, gyógyító erővel is támogatja a tagságot.
Nagyon hálásak vagyunk neki a jelenlétéért és a munkájáért, reméljük, a továbbiakban is részesülhet a Labrisz az energiájából és tudásából.
Az idei LIFT-díjat Hatfaludi Judit kapja. A díjat Szita Éva készítette.

Rédai Dóri