A leszbikusság eltörlése 2014-ben

Az a jó leszbikus, aki nem mondja ki azt a szót, hogy leszbikus. Vagy nem mond semmit. Vagy halott.

Ez volt 2014 üzenete annak az embercsoportnak a Földön, amelyik szexuálisan elérhetetlen a férfiak számára. A szexuális elérhetetlenség pedig mindig is probléma volt azokban a társadalmakban, ahol a leszbikus szexualitást évezredekig semmissé tette a kötelező heteroszexualitás. 2014 folyamán a leszbikusok számos helyen a homofób törvényhozás és erőszak célpontjai voltak.

A leszbikusság eltörlése, elnémítás vagy éppen gyilkosság útján, 2014-ben az USA-ban és világszerte is olyan tendenciává vált, amelynek még közel sincs vége. A kérdés az, hogy idén mennyire terjed tovább ez a fenyegetettség, és van-e erőnk megállítani.

Persze 2014-nek pozitív pillanatai is voltak: például amikor ismert emberek vállalták fel identitásukat. A legdrámaiabb talán az volt, amikor az ABC-s bemondónő, Robin Roberts, akiről már régóta suttogták, hogy leszbikus, azzal indította az évet, hogy egy barátainak és kollégáinak szóló Facebook üzenetben felvállalta partnerét.

Nyáron 2008 és 2013 Miss Spanyolországa, Patricia Yurena Rodríguez vállalta fel másságát, az Egyesült Királyságban pedig Vicky Beeching, a keresztény zenész sztár és szónok. Novemberben a Misster zenekar énekese, Jin Tai lett az első nyíltan leszbikus sztár Taiwanban. Az USA-ban a volt Miss Kentucky, Djuan Trent bújt elő, mert úgy gondolta, hogy fontos megmutatni a „másság színeit”, és ugyanezt a gondolatot visszhangozta a mexikói-amerikai TV sztár, Emily Rios is.

De Ellen Page és Raven-Symone színésznők beárnyékolták előbújásukat. Page elutasította a „túlterhelt” leszbikus szó használatát, s ezzel vissza is zárkózott. A Black Youth Project pedig elkeseredését fejezte ki a „fekete leszbikus identitás eltörlése” miatt, amikor Raven-Symone sem az afro-amerikai, sem a leszbikus megszólítást nem akarta elismerni egy Oprah-val készült interjúban.

2014-ben a melegházasságok száma exponenciálisan nőtt az USA-ban, és több más országban is jogilag engedélyezetté vált. A közösségi oldalak bővelkedtek idősebb leszbikus párok képeiben, akik évtizedekig tartó együttélés után összeházasodhattak. Nagyon értékesek voltak ezek a képek, amelyek az egymás iránt érzett szeretetünket fejezték ki, de kevés volt belőlük. És annak ellenére, hogy civiljogi értelemben mérföldkőnek számított, csak kevés leszbikust érintett a házasságok engedélyezése.

Az a törvény, amely minden leszbikust érintett volna, megint elkerült minket. Már huszadik éve, hogy az amerikai kongresszus nem léptette életbe az ENDA-t (Employment Non-Discrimination Act – diszkrimináció-ellenes törvény a foglalkoztatásban), amely megtiltaná a 15 alkalmazottnál többet foglalkoztató cégeknek a szexuális vagy nemi identitás alapján való megkülönböztetést.

Húsz éve nem tudjuk elérni ennek az alapvető polgári jogunknak a védelmét. És ennek a törvénynek a hiányát leginkább a leszbikusok szenvedik meg, mert ők vannak leginkább kitéve a szexuális orientáció miatti elbocsátásoknak, legfőképpen az általános és középiskolai munkakörökben, mivel a tanári szakma erősen nőiesnek számít.

2014-ben számos leszbikus tanárnak felmondtak, főleg katolikus iskolákban, néha csak azért, mert megházasodtak. Barbara Webb tíz éven át kémiatanárnő és röplabdaedző volt a michigani Bloomfield Hillsben lévő Marian középiskolában. Augusztusban, a 2014-15-ös tanévkezdés előtt mondtak fel neki, amikor a katolikus leánygimnázium megtudta, hogy a tanárnő gyermeket vár feleségével, akivel már hat éve házasok.

Olivia Reichert és Christina Gambaro akkor lettek elbocsátva a St. Louis, Missouri állambeli Cor Jesu katolikus lánygimnáziumból, amikor valaki elküldte az iskolának közös jelzáloghitel kérvényük másolatát. Ők is házasok voltak, akárcsak Webbék. Tekintve hogy a leszbikusokat semmilyen munkajogi törvény nem védi, így jogi elégtételt se tudnak venni. Ahogy Gambaro nyilatkozott a St. Louis Dispatchnek: „a jog nem mellettünk áll”.

Ahogy amellett az iowai nő mellett sem állt, akinek a nevét kitörölték halva született gyermeke halotti anyakönyvi kivonatából, érvénytelenítve ezzel anyaságát.

Áprilisban Tennessee államban elfogadták a Religious Viewpoints Anti-Discrimination Act-et (vallásos világnézetet védő antidiszkriminációs törvény), amely hivatalosan is lehetővé tette, hogy a vallásos diákok zaklassák meleg és leszbikus társaikat azt skandálva, hogy a homoszexualitás Isten ellen való bűn.

Arizona, Mississippi és Arkansas melegellenes és megkülönböztető törvények sorát fogadta el 2014-ben. De ezek a törvények eltörpülnek a más országokban bevezetett homoszexuálisok ellen szóló törvényekhez képest.

Az év azzal kezdődött, hogy az orosz hatóságok homoszexuálisokon ütöttek rajta az olimpia kezdetén. Masha Green, orosz újságíró és nyílt leszbikus (és volt szerkesztőm) 2014 januárjában felszólalt az orosz leszbikusok elnyomása ellen. Többször is elmondta, hogy el kellett hagynia Oroszországot, különben elvették volna gyermekeit Putyin drákói melegellenes törvényei miatt.

Amikor Putyin betiltotta a homoszexualitás nyilvános említését, Gessen megmozdulásokat szervezett a „belopakodó fasizmus” ellen, és azt nyilatkozta a Huffington Post Live-nak, hogy „ami most történik, az a másodrendű állampolgárság bevezetése, ami nagyon hasonlít a náci Németországban történtekhez. Kriminalizálja azt, ha valaki azt mondja, hogy egy csoport társadalmilag egyenlő egy másik csoporttal”. Gessennek végül el kellett hagynia Oroszországot partnerével és gyerekeivel.

Az egyik legkeményebb melegellenes törvényt Ugandában hozták 2014 februárjában. Az ellenzői által csak „öld meg a melegeket” törvényként emlegetett törvény illegálissá tette a homoszexualitást, és azokat is büntette, akik az általuk ismert melegeket nem jelentették fel.

A törvényt a döntéshozók többsége elfogadta. Uganda elnöke, Yoweri Kaguta Museveni kijelentette, hogy a homoszexuálisok – elsősorban a leszbikusok, mivel visszautasítják a férfiakat – veszélyeztetik az afrikai családokat. A törvény elfogadása számos letartóztatást és erőszakot szült a melegek ellen.

A törvényt augusztusban eltörölték, de novemberben egy új, átgondoltabb törvényt készítettek elő, „Természetellenes szexuális szokások elősegítését tiltó törvény” címen, amit nemsokára a parlament elé terjesztenek. Az új törvény ugyanúgy törvényellenesnek mondja ki a homoszexualitást, de a szexuális szokásokat veszi figyelembe a börtönbüntetések kiszabásánál.

A homoszexuális cselekedetek korábban is börtönbüntetéssel jártak Ugandában, Az „öld meg a melegeket” törvény lehetővé tette a már többször megbüntetett homoszexuálisok kivégzését. Ugyanez igaz a „Természetellenes szexuális szokások elősegítését tiltó” törvényre is. Az előbbi törvényt az alkotmánybíróság eltörölte, arra hivatkozva, hogy elfogadásánál az országgyűlés határozatképtelen volt, de ez nem azt jelenti, hogy nem élvezett széleskörű támogatottságot. A BBC Africa szerint az új törvény eredeti tervezete halállal büntette volna a „súlyos homoszexualitást”, beleértve az azonosneműek házasságra lépését is.

Mindeközben Kamerunban számos nőt letartóztattak és börtönbe zártak leszbikusság vádjával márciusban.

2014-ben a leszbikusságot halálbüntetéssel sújtották Iránban, Jemenben, Szaúd-Arábiában, Szomáliában, Szudánban, Mauritániában és Nigériában. Bár az úgynevezett becsületgyilkosságok számában (amelynek egyik oka a leszbikusság) Gáza vezeti a sort, az emberjogi szervezetek felhívják a figyelmet arra, hogy becsületgyilkosságok nemcsak a Közel-Keleten fordulnak elő, hanem Európában, az Egyesült Királyságban és az USA-ban is. Tavaly júniusban egy apa megölte lányát és annak barátnőjét, mert muszlimként úgy érezte, hogy a leszbikus „életstílus” szégyenbe hozta családját. A 24 éves Crystal Jacksont és Britney Cosbyt a texasi Galvestonban ölte meg Cosby apja.

A nebraskai Lincolnban a húszéves Ahmed Tuma gyilkosságot kísérelt meg 22 éves nővérén és barátnőjén, mert úgy gondolta, hogy leszbikusságuk szégyenbe hozta a családot. A nő, akinek a nevét a rendőrök nem árulták el, túlélte a támadást.

A leszbikusság közel negyven országban büntetendő, és ezekben az országokban a leszbikusokat heteroszexuális házasságokba kényszerítik családjaik. De 2014-ben a leszbikusok elhallgattatása – gyakran örökre – még azokban az országokban is elterjedt, ahol a törvények elvileg védik őket. Az ENSZ Emberjogi Bizottsága kimondta, hogy világszerte növekszik azoknak az eseteknek a száma, ahol leszbikusokat „korrekciós szándékkal” erőszakolnak meg.

A „korrekciós” nemi erőszakok központja Dél-Afrika, ahol egy hétre körülbelül tíz ilyen eset jut, és egy részük az áldozat meggyilkolásával jár. Brutalitásuk miatt jó néhány világszerte figyelmet keltett. De az ENSZ szerint Ugandában, Zimbabwében, Jamaicában, Hondurason, Brazíliában, Indiában, Pakisztánban, az Egyesült Királyságban és az USA-ban is jegyeztek fel hasonló eseteket.

Ez csak egy rövid körkép arról, hogyan próbálták a leszbikusokat elhallgattatni és a leszbikusságot eltörölni 2014-ben munkahelyi diszkriminációk, „korrekciós” erőszak és becsületgyilkosságok által. Vajon mit hoz 2015? Az elnyomó törvények nem változnak. Egy republikánus kongresszussal nincs esély elfogadtatni az ENDA törvényt 2016 előtt, és az erőszakok és gyilkosságok száma sem csökken, hanem nő.

Miközben mások el akarnak minket hallgattatni, mi ellenállhatunk az elnyomásnak azzal, hogy felvállaljuk magunkat, ezzel szentesítve leszbikus életünket. Használhatjuk azt a szót, hogy „leszbikus”. Üzenhetünk a megválasztott képviselőinknek az ENDA elfogadásának fontosságáról. Tájékoztathatjuk az embereket a korrekciós nemi erőszakokról és becsületgyilkosságokról. És emlékezhetünk arra, hogy – ahogy Gessen mondta Putyinnak – egyenlőséget érdemlünk. Az életünk, a családunk, a leszbikus közösségünk – ez mind számít, még akkor is, ha a világ nagy része (még) nem fogadja el.

Victoria A. Brownworth

Forrás: http://www.curvemag.com/News/Erasing-Lesbians-in-2014-290/

A cikk szerzője újságíró, szerkesztő, és közel harminc könyv szerzője. Megkapta a NLGJA, a Society of Professional Journalists és a Lambda Literary díjakat, és jelölték Pulitzer díjra is. 2014 májusában megkapta a 2013-as SPJ Award for Enterprise Reporting díjat. Rendszeresen ír a The Advocate és a SheWired újságoknak, és blogot vezet a Huffington Poston. Rovatvezetője és társszerkesztője a Curve magazinnak és a Lambda Literary Review-nak. Cikkei jelentek meg a New York Times, a Village Voice, a Los Angeles Times, a Boston Globe és a Philadelphia Inquirer hasábjain. Könyve, a „From Where We Sit: Black Writers Write Black Youth” elnyerte a 2012-es Moonbeam díjat a kulturális és történelmi regény kategóriában. Legújabb regényei, az „Ordinary Mayhem” és az „Erasure: Silencing Lesbians” 2015-ben jelennek meg.