Új magyar leszbikus film – A rózsaszín görény

Új magyar leszbikus filmet forgattak az elmúlt hónapokban, amelyet először 2003. július 3-5-ig, a VIII. Meleg és Leszbikus Fesztiválon láthat a közönség. Katrin Kremmlerrel, a film rendezőjével beszélgettünk A rózsaszín görény című új, leszbikus krimiparódiáról.

Te voltál az, aki 2000-ben néhány amatőr filmes nővel létrehoztad a Budapesti Leszbikus Filmbizottságot. Akkor forgattad a Mihez kezdjen egy fiatal leszbikus a nagyvárosban – Kalauz kezdőknek című első filmedet. Ez a tizenhat perces kisjátékfilm azóta megjárt néhány leszbikus filmfesztivált, vetítették a legnagyobb, több mint tíz éve rendszeresen megrendezett Párizsi Leszbikus Filmfesztiválon, sikert aratott Bolognában, sőt láthatták Leszboszon is. A most készülő második filmedet is ugyanazzal a gárdával forgatod?

A Budapesti Leszbikus Filmbizottság nem csak én vagyok. A kemény magból megmaradtak néhányan három év elteltével is, az új operatőrünk és vágónk Muszter Eszter, a producerünk és szintén operatőrünk Bedőts Bernadett. A filmben körülbelül huszonöt ember szerepel. Néhányan a Labrisz honlapján és a nagyobb meleg honlapokon közzétett felhívásunkra jelentkeztek. Örültünk annak, hogy tizen közülük teljesen ismeretlenek voltak számunkra, és kifejezetten a filmezés lehetőségének hírére kerestek meg minket. A szereplők között vannak még Labrisz tagok és ismerősök. A film forgatókönyvét én dolgoztam ki, ám ez a film egy kollektív projekt, és a forgatókönyv inkább keretként szolgált. A szereplők sokszor improvizáltak a forgatásokon. Számos ötletet éppen a kreatív színészgárda adott, amelyeket menet közben beépítettem a forgatókönyvbe. Azért is változott párszor a koncepció, mert nem egyszerű ennyi ember szabad idejét összeegyeztetni, és néhányan egy forgatás után már nem tudtak a továbbiakon részt venni.

Ez a film is kisjátékfilm lesz?
Nem, ezennel hosszabb lélegzetű, körülbelül egy órás filmet terveztünk. Elég nehéz ehhez tartanunk magunkat a már említett improvizálás és a forgatás közben formálódó történet miatt. Rengeteg a munka, a szervezés, és mivel egyikünk sem professzionális filmkészítő, a forgatás egyben tanulási folyamat is.

Milyen költségvetése, anyagi háttere van a filmnek?
A film úgynevezett alacsony költségvetésű film. A munkában mindenki ingyen vesz részt, ingyen adja a tudását és idejét. Minimális költségei azonban még így is vannak egy filmforgatásnak. Amit nem lehet ingyen megkapni, az a nyersanyag, vagyis a kazetták, a benzinköltség, a kellékek és kölcsönzési díjak. Volt két adományozónk, egy külföldi leszbikus nő pénzadománnyal segített, egy hazai pedig kazettákkal.

Sokat éltél külföldön, Németországban, Ausztráliában. Mik az ottani tapasztalataid a meleg filmkészítéssel kapcsolatban?
Élesen elkülönül az üzleti céllal készített, és az alacsony költségvetésű, alternatív filmkészítés. Az egyes filmfesztiváloknál is megfigyelhető, hogy ilyen szempont mentén szerveződnek. Nekem elsősorban a kifejezetten leszbikus filmfesztiválokkal kapcsolatosan vannak tapasztalataim. Amíg például a berlini, párizsi vagy bolognai fesztiválokon vegyesen vetítik az előbb említett filmtípusokat, addig Sydneyben inkább csak a nagy kasszasikerrel kecsegtető, kommercionális leszbikus filmek vetítésével foglalkoznak. Téves elképzelésnek tartom, hogy csak az a siker, ami egyben kasszasiker is. A kisebb, alternatív filmeknek nem szükségszerűen kivetnivaló a minősége és csekély a hatása. Közösségformáló hatása még sokkal nagyobb is. Kereskedelmi szinten is egyre több leszbikus filmet készítenek, az alternatív filmekből pedig óriási a választék.

Elárulsz néhány érdekességet a filmről?
Csupa érdekesség ez a film. Van például saját zeneszerzőnk Horváth Noar, aminek nagyon örülünk. Vannak benne nagyon látványos, nagymozis képek, van benne politika, szerelem, egy kis erotika, akció (motoros üldözések és kung-fu), és tele van öniróniával. A színészgárdánk egyszerűen észbontó! A legfiatalabb színészünk nyolc éves, a legidősebb nyugdíjas. Ezenkívül készítek a filmhez saját kis animációs betéteket. Na és tehetséges, nem mindennapi állatszínészeink is vannak. Egyszóval a mi filmünk mindenkinek nyújthat valamit.

Akik nem jutnak el az idei fesztiválra, hol nézhetik meg a filmet?
Ha bárhonnan az országból kapcsolatba lépnek meleg és leszbikus csoportok velünk a Labrisz elérhetőségein keresztül, akkor odautazunk és csapunk egy mozidélutánt. Tervezünk egy Labrisz-estet a téli hónapokban, amelynek a meleg filmkészítés és média lesz a témája, ott is vetítésre kerül majd a film. A fesztivál után is szervezünk vetítéseket, elsősorban hétvégeken, ezeket az alkalmakat jó előre meg fogjuk hirdetni az összes meleg fórumon, honlapokon, a hírlevélben és a meleg rádióműsorokban.