A Budapesti Leszbikus Filmbizottság újabb két filmjéről (Zarándoklat a Kecskerúzs földjére; Elsőbálozók)

Zarándoklat a Kecskerúzs földjére

A Labrisszal minden évben elzarándokolhatunk valahová, ahol a leszbikus történelem szempontjából jegyzünk valami számottevő eseményt. Legutóbb, 2005 nyarán egy dunántúli faluba, Szatinára utaztunk, ahol Gordon Agáta megírta a Kecskerúzst, az első magyar leszbikus regényt, és ahol a történet játszódik. A zarándokokat Takács Mari követte kamerájával, így született a Zarándoklat a Kecskerúzs földjére című dokumentumfilm.

Mari: A Zarándoklat nem klasszikus, megtervezett dokumentumfilm, hanem inkább „követő” jellegű. Az eseményeket a zarándoklat vezetői, Cilin és Ágota inspirálták, akik hosszú évekig éltek ebben a faluban, és a zarándokok alakították, akik most először jártak azokon a helyszíneken, amelyeket a regény alapján már elképzeltek valahogy maguknak. Olyan ez mint egy előhívás: az esti tábortűz körül iszogató zarándokok figyelő tekintete hívja elő két ember közös múltját. Cilin és Ágota történetmondása összeszedetten feltárulkozó diskurzus, amit a zarándokok kíváncsisága teremt meg. Ezért döntöttem úgy, hogy a film vége felirat után ezt írom: a filmet Cilin, Ágota, Mari és a zarándokok készítették. A film szerkezete azért is izgalmas, mert a regénnyel ellentétben, ami folyamatos, központozás nélküli, az ő sodró erejű párbeszédük szaggatott, időről időre megszakítja a zarándokok látogatása a regény helyszínein. Ahogy haladunk előre a két ember személyes történetében, úgy térképeződnek fel előttünk a regényben is szereplő helyszínek, a tanya, a falu, a szőlős, a romos kecskeólak és Ágota és Cilin háza.

Miért gondoltad, hogy filmezz a zarándoklaton? Az eddigieken még csak fotók készültek.
Először azt gondoltam, hogy nem viszek kamerát, mert sokkal fontosabb lehet a zarándokoknak az ott töltött két nap saját élménye. De előző nap este beszéltem Anna barátnőmmel, aki azt mondta, hogy ezt nem lehet kihagyni, és mindenképpen meg kellene filmen is örökíteni. Igaza lett.

Nem zavarta meg a zarándoklat bensőséges hangulatát a kamera jelenléte?
Ez fontos kérdés. Tavalyi filmemhez, az Eklektika Meleg Tánciskolához tudok visszanyúlni, ahol azt gondoltam, hogy egy meleg tánciskola könnyen kitárulkozik egy leszbikus rendezőnek. Ez akkor nem volt ilyen egyértelmű. Ezzel ellentétben most a saját barátaimmal zarándokoltam, akik a kamerától méginkább azt érezték, hogy valami olyan fontos dolognak a részesei, ami most az egyszer történik így, ahogy történik. A filmben láthatjuk, hogy többször ki is szólnak nekem, mint barátjuknak, aki mellesleg a kamera mögött állok, és ez a film dramaturgiájához új megközelítési szempontot adott.

A film már elutazott Párizsba, Berlinbe, San Franciscoba és Bielsko Bialába is a meleg fesztiválokra. Mit gondolsz, külföldi közönségre milyen hatással lehet a film? 
Biztos vagyok benne, hogy nem lesz ugyanolyan hatással mint a hazaira, már csak azért is, mert a külföldi közönség nem ismeri magát a regényt. Szerintem akik itthon eljönnek megnézni ezt a filmet, azok közül sokaknak az életében nagyon fontos lehetett a Kecskerúzs, mint az első magyar leszbikus regény, amely egy országos hatókörű közös élménye és kötődési pontja volt a hazai leszbikusoknak a kilencvenes években. A külföldi nézőknek pedig egy további érdekes színfolt lehet Kelet-Közép Európából.

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Elsőbálozók

Muszter Eszter az idei fesztiválra egy olyan dokumentumfilmet készített, amely a hazai meleg élet egy jeles eseményét rögzítette. Nemrég rendezték meg az első Budapesti Melegbált.
Az Elsőbálozók is a Budapesti Leszbikus Filmbizottság filmje? Felmerül a kérdés, hiszen a melegbál egy vegyes meleg esemény volt.

Eszter: Erre most nem könnyű válaszolni. A Leszbikus Filmbizottság filmjei nem abban közösek, hogy csak leszbikusokról szólnak és csak leszbikusok szerepelnek bennük, hanem abban, hogy a készítőik maguk leszbikusok. Jelen esetben ennek a paraméternek az Elsőbálozók ugyan megfelel, de a Budapesti Leszbikus Filmbizottság teljesen tisztázatlan működése miatt nem vagyok benne biztos, hogy ezt a filmet ez alatt a név alatt érdemes futtatni. Amíg nem ülünk le azokkal, akik az eddigi filmek létrehozásában nagy odaadással dolgoztak, és nem alakítunk ki egy demokratikusan működő, átgondolt, egymás munkájának a támogatásán alapuló társaságot, addig nem tudom, hogy mit kezdjek a név használatával. Csak azért odabiggyeszteni a film elé, mert jól hangzik és bejáratott, annak nem látom értelmét. Egyébként nekünk is szokatlan volt, hogy vegyes mulatságon filmeztünk, hiszen a leszbikusok talán már megszokták, hogy minden eseményen ott téblábolunk a kamerával és különféle kérdésekkel zaklatjuk őket, de nem tudhattuk, hogy a bál többi meleg, vagy nem meleg résztvevője erre hogyan reagál majd. Meglepően jó volt a fogadtatás, a többség nagyon készségesen és örömmel nyilatkozott. Egyetlen könnyebb testi sértésre vonatkozó fenyegetést kaptunk csak, aki pedig nem akart szerepelni a felvételeken, odajött, és megkért minket erre. Ha pedig véletlenül mégis belekeveredett a képbe, akkor vágás közben ezt igyekeztem figyelembe venni.

Felkértek a bál szervezői a dokumentálásra, vagy te közelítettél először a témához?
Takács Mari hívott fel, hogy Gotti, a bál egyik szervezője szeretné, ha dokumentálnánk az eseményeket. Nagyon jó ötletnek találtam, és igent mondtam. Az már csak rajtunk állt, hogy milyen mélységig gyalogolunk bele a témába.

A dokumentumfilm mint műfaj közel áll hozzád, vagy a meleg események miatt adódik is a témaötlet, lehetőség a dokumentumfilmezésre?
Kifejezetten szeretem ezt a műfajt. A Filmművészeti Egytemen sokat dilemmáztam, amikor dokumentumfilmet kellett készítenünk, hogy milyen témát dolgozzak fel, nehéz is volt megtalálni a megfelelőt. Akkor még nem ismertem annyira kiterjedten belülről a meleg világot, hogy eszembe ötlött volna róluk /magunkról/ filmet készíteni. Később Marival nekiálltunk a leszbikus eseményeket dokumentálni, aztán már magától jött minden egyes alkalom, amikor kedvünk támadt rá, hogy elővegyük a kamerát. Ami most csak a „családi” események dokumentálásának tűnik, évek múlva nagyon értékes és potólhatatlan anyaggá állhat majd össze. A mi munkánkkal folytatjuk és párhuzamosan kiegészítjuk Douglas Conrad munkáját, aki majd' tizenkét éve folyamatosan filmezi a magyar melegek életét. Ebben tudomásom szerint Kis Márti is segítségére van. Érdekes volt azt megfigyelni, ahogy évről-évre csökken az emberek szerepléstől és kamerától való félelme. Ha látják, hogy a másik ember sem szégyelli felvállalni a melegségét a kamera előtt, akkor könnyebben oldódnak. Egyre többen megértik azt is, hogy mennyire fontos a saját életünket dokumentálni. A buta tévképzeteket segít feloldani, ha képesek vagyunk nyíltan megmutatni (akár csak egymásnak is) a valódi arcunkat. Ha pedig ráadásul mi magunk tesszük ezt, akkor sokkal életszerűbb képet kaphatunk végül magunkról, mint azokban a filmekben, amiket nem melegek készítenek rólunk.

Mit akartál a filmeddel leginkább megmutatni?
Egyrészt arra voltam kíváncsi, milyen nehézségek árán jön létre ez az első bál. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy minden az égből pottyan elénk és nem látjuk az emberek elképesztő munkáját mögötte, a munka mellett pedig a feszültséget, a konfliktusokat, amik elkerülhetetlen velejárói minden nagyobb dolog létrehozásának. A dicséretek mellett rengeteg kritikát is kaptak a bál szervezői, és ha olykor jogosak is ezek a kritikák, ha az elejétől látod, hogyan is áll össze ez a rendezvény, nem csak akkor toppansz be, amikor már minden kész, akkor kicsit más szemmel vagy képes látni azt, ami végül megszületett. Másrészt azoknak készült részben a film, akik frászt kapnak mindenféle báltól és puccos eseménytől. Engem is meglepett, mennyire nem a parádézásról szólt ez a bál, hanem inkább a táncolás, a szórakozás egy másik fajtájáról. Olyan zenék, amiket ritkán hallasz, olyan táncok, amiket nemcsak táncolni, de nézni is nagyon jó, olyan ruhák, amiket máshova nem nagyon vesznek fel az emberek, olyan élmény, ami meleg közegben teljesen szokatlan. Egy kicsit álomvilág-féle érzés, de egyáltalán nem egy rongyrázós álomvilág, hiszen azokat sem nézte ki senki, akinek nem volt módja méregdrága öltönyt vagy estélyit felvenni. A szervezőknek ez is volt az egyik célja, hogy mindenki jöjjön és érezze jól magát, és ha valaki a farmerjára flittereket varr, akkor az attól lesz különleges, a lényeg az, hogy ez valami más, mint ami eddig megszokott volt. Nem utolsó sorban azoknak is szól a film, akik nem tudtak ott lenni, vagy azért, mert a belépőt nem tudták kifizetni, vagy mert más dolguk volt. Ha megnézik a filmet, legalább valami képük lesz róla, milyen is volt az Első Budapesti Melegbál.

Eddigi munkáidat nagyon jellemezte a hangulatok ábrázolása. A bálos filmben is számíthatunk egy sajátos és erős hangulati megközelítésre?
Nyilván ahogy a saját szájízem szerint vágok, választok képeket vagy zenét, ez létrehoz egyfajta hangulatot. Az biztos, hogy szeretem a filmeken rajtahagyni a nyomát annak az érzésnek, amit az adott dologról gondolok, vagy érzek.

A filmbizottság eddigi filmjei népszerűnek bizonyultak külföldi filmfesztiválokon. Készülsz elküldeni vagy benevezni ezt a filmet is valahová?
Ezen még nem gondolkodtam. Nem a fesztiválozás izgat a filmezésben. Korai a kérdés is, hiszen előbb arra vagyok kiváncsi, hogyan tetszik a film az ittenieknek. Nehéz megítélni, mi az, ami a külföldiek számára is érdekes, mert amikor mi sokszor ugrabugrálunk örömünkben, mert az ismerőseinket látjuk a vásznon, egy kívülállónak már nem olyan izgalmasak ugyanezek az arcok. Ha mások szerint is tud ez a film annyit nyújtani, hogy külföldi fesztiválokon is bemutassák, akkor elküldöm. Csak azért nem küldöm ki, mert meg akarom mutatni, hogy leszbikus létemre csináltam egy filmet.

Kikkel dolgoztál együtt?
Takács Marival kezdtük el a filmet csinálni, a forgatáson ő volt a riporter, ő faggatta keresztkérdésekkel az embereket. Néhányszor a kamerát is ő kezelte, amikor én nem értem rá, mert például Gottira próbáltunk ráaplikálni egy rejtett kamerát két másik segítségemmel. Ezt a kamerát Gotti kérte, de mivel igen bonyolult ennek a felszerelése, és neki egy perc ideje sem volt, hogy megálljon, amíg ráoperáljuk, többszöri próbálkozás után kénytelek voltunk feladni a küzdelmet, kölcsönös nagy bánatunkra. Dédé segített még sokmindenben, például pezsgőt szerzett, hogy jobban menjen a munka, és hajnalban az operatőrködést is magához vette amikor én már a tíz-tizenkét órányi kamerával rohangálás után kénytelen voltam kicsit lemenni alfába. Összesen több mint hat órányi anyagot rögzítettünk. Mari aztán elutazott, nem tudott a film utóéletében részt venni. Nekem is nagyon nehéz volt időt szorítani a film befejezéséhez, de azt gondoltam, kár lenne ezt a rengeteg felvett anyagot nem összerakni, és jövőre már nem lenne érdekes bemutatni az idei bált, hiszen jövőre, ha minden jól megy, már egy másik bálon is túl leszünk.

Tudom, hogy te ott a bálon elsősorban dolgoztál, de mégis hogy tetszett neked az első magyar melegbál?
Alapvetően nem kedvelem a puccparádékat, és az elején kissé idegenkedve álltam az egészhez. Ha nem dolgozni megyek oda, nem valószínű, hogy elmentem volna. Miután ott voltam, már biztos vagyok benne, hogy a következőre is szívesen elmennék, és ajánlom ezt mindenki másnak is.