A melegházasság elfeledett története

A szerkesztők üzenete: Ez a cikk a Care2 csapat kedvence. Eredetileg 2012. március 14-én jelent meg, és azóta több változás és előrelépés történt az LMBT jogok területén világszerte. A cikkben szereplő információk jelenleg is érvényesek, és fontos emlékeztetőül szolgálnak. Jó olvasást!

A republikánusok és a melegházasság más ellenzői gyakran említik, hogy a házasság kétezer éves (vagy még régebbi) hagyomány. Ehhez képest a házasság fogalma először férfiak közötti üzleti megállapodást jelölt, és források bőséges tárháza bizonyítja, hogy a keresztény hagyományban a meleg kapcsolatokat egykor nemcsak tolerálták, hanem ünnepelték is.

A híres Sínai-hegyen található Szent Katalin kolostorban van egy ikon, amely két, köpenyt viselő keresztény szent házasságát ábrázolja. A pronubus (tanú) pedig nem más, mint Jézus Krisztus.

A boldog pár Szent Szergej és Szent Bacchus, 4. századi keresztény mártírok, és mindketten férfiak.

A 6. században élt Antiochiai Szent Severus szerint „nem beszélhetünk Szergejről és Bacchusról külön, mivel az életük összefonódott”. Nyíltabban egy 10. századi krónikában említik Szent Szergejt mint Bacchus „édes társát” és „szeretőjét (erastai)”.

A legenda szerint Bacchus angyalként jelent meg a haldokló Szergejnél, azt üzenve neki, hogy legyen bátor, mert hamarosan újra együtt lesznek a mennyországban.

John Richard Boswell, a Yale Egyetem történésze már húsz évvel ezelőtt felfedezte ezt a kora-keresztény történetet, amelyről 1994-es, „Azonos neműek köteléke a premodern Európában” című tanulmányában írt.

Boswell említést talált régi liturgikus iratokban az „Azonos neműek egyesítésének hivataláról” (10. és 11. századi görög) és „Két férfi egyesítésének szabályáról” (11. és 12. századi szláv).

Több példát is felfedezett arra vonatkozóan, hogy ezeken a szertartásokon a heteroszexuális esküvőkhöz hasonlóan:

-          egy közösség gyűlt össze a templomban,

-          az oltárnál megáldották a párt,

-          a pár egymás jobb kezét fogta,

-          jelen volt egy pap,

-          elfogadták az oltáriszentséget,

-          és esküvői ünnepséget tartottak a szertartás után.

A 14. századi szerb-szlavón „Azonos neműek egyesítésének hivatala”, amely két férfit vagy két nőt adott össze, előírta, hogy a párok a szertartás alatt tartsák jobb kezüket az Evangéliumon, a balban pedig fogjanak egy feszületet. Miután a pár megcsókolta az Evangéliumot, egymást is meg kellett csókolniuk, majd a pap elvégezte rajtuk az eucharisztia szertartását.

Boswell egészen a 18. századig dokumentált hasonló szertartásokat.

A késő középkori Franciaországban létezett egy úgynevezett „testvériségi (affrèrement) szerződés” férfiak között, akik fogadalmat tettek, hogy együtt élnek, megosztva egymással „kenyerüket, borukat és pénzüket” (un pain, un vin, et une bourse).

Más vallásokban, például a hinduizmusban és néhány indián vallásban is felfedezhető az egynemű párok tisztelete.

Amikor jobboldali evangélikus keresztények beszélnek a „tradicionális házasságról”, akkor ne felejtsük el, hogy ilyen kifejezés nem létezik.

Paul Canning


Eredeti cikk:

http://www.care2.com/causes/the-forgotten-history-of-gay-marriage.html

A cikkben szereplő hivatkozások:

http://legacy.fordham.edu/halsall/source/2rites.asp

http://www.eurekalert.org/pub_releases/2007-08/uocp-acu082307.php

John Boswell tanulmánya elérhető:

http://www.amazon.co.uk/Same-Sex-Unions-Premodern-Europe-Boswell/dp/0679432280


Adományozás

Programnaptár

altszoveg