Az önelfogadás és a másik elfogadása. Szülők és gyerekek

Bevezetés. A láthatóság fontossága

A meleg nők és férfiak élete többé-kevésbé hasonló (vagy inkább hasonló módon különböző), mint a heteroszexuálisoké. A jellemző különbözőségek nagyrészt a homoszexualitás társadalmi megítélésének következményei. Sokan már kamaszkorukban észreveszik, tudják magukról, hogy a saját nemük iránt vonzódnak. Mások életük egy későbbi szakaszában, esetleg már házasságban élve fordulnak az azonos neműek felé, vagy legalábbis csak ekkor szembesülnek tudatosan ezzel az alternatívával. Természetesen nagyon sokan a biszexualitás valamilyen fokozatán állnak. A homo- vagy heteroszexualitást nem szélsőséges és merev kategóriákként, inkább valamilyen folyamatábraként szerencsés fölfogni, amely bármely irányban változhat is egy ember élete során.

A melegek arányát a társadalomban igen nehéz megbecsülni. A legtöbb becslés 5-8%-ról beszél. A nehézség egyfelől abból adódik, hogy sokaknak, különböző külső és belső gátak folytán egyáltalán nincs homoszexuális tapasztalata, noha vannak ilyen vágyai (amelyeket azonban szintén nem szívesen ismer be), másfelől jónéhány embernek élete során rendszeresen van meleg kapcsolata, azonban mégsem tekinti magát melegnek. Az sem mindegy, mennyit tudunk a választás lehetőségéről: azokban az országokban, ahol a társadalom toleránsabb, és több látható meleg és leszbikus van, ott azoknak a száma is nagyobb, akik már fiatalon rájönnek, hogy a nők vonzzák őket; nem okoz akkora megrázkódtatást az identitás felvállalása sem, mint ott, ahol a társadalom szűkebb korlátok közé szorítja a szexualitást és általában a nemi szerepeket, a heteroszexizmus sémái határozzák meg a látószöget, ott a „másságról” csak sztereotípiákban lehet gondolkodni.

Melegnek lenni gyakran azt jelenti, láthatatlannak lenni – legalábbis ami az ember magánéletét illeti. A reakciók kiszámíthatatlansága miatt sokszor inkább egyáltalán nem beszélünk olyasmiről, ami életünknek ezt a szféráját érintheti. Pedig ezzel voltaképpen megerősítjük a többség korlátozott tudását a meleg létezésről. Ha vállaljuk életünknek ezt a részét is, talán oldhatjuk az előítéleteket, és ezzel a saját életünkön is könnyítünk. Ehhez persze az kell, hogy magunkban már eljussunk egy pontig az előbújásban, szembenézzünk vonzódásainkkal – ezt azután tovább erősítheti egy elfogadó közeg. Az előbújás folyamata és élménye nagyon különböző lehet. Történhet gyorsan és gördülékenyen, de lehet hosszú és nehéz időszak, amely akár évekig is elhúzódhat. Környezetünk nagyon megkönnyítheti, de meg is nehezítheti az előbújást és következményeit. Sokan tartanak attól, hogy ha kiderül a melegségük, számukra fontos személyek elfordulnak majd tőlük. Jó esetben azonban az előbújás éppenséggel közelebb hozhat minket a körülöttünk lévő emberekhez.

Előbújás a szülőknek. Szempontok és támpontok

Nagyon kritikus pont a szülőknek való előbújás. Csak akkor kerülhet sor erre a folyamatra, ha magadban már tisztáztad nemi irányultságodat és megbékéltél vele. Ha te bizonytalan vagy, akkor a szüleid is elbizonytalanodnak, és nem fognak megbízni a döntésedben. Ha bűntudattal küszködsz és depressziós időszakaid vannak, inkább várj még, mielőtt a szüleiddel beszélnél. Az előbújás hallatlanul nagy energiát követelhet tőled; pozitív önértékelés és kitartás kell hozzá. Fontos, hogy legyen, aki támogat ebben az időszakban. Legyen egy ember vagy csoport, akihez bizalommal tudsz fordulni érzelmi támogatásért és megerősítésért, ha szüleid reakciója megvisel.

Lényeges, hogy elég tájékozott légy homoszexualitással kapcsolatban. Szüleid reakciója nyilván olyan ismereteken fog alapulni, amelyeket egy homofób (melegellenes) társadalom nyújtott nekik az életük során. Ha előzőleg valamennyire utánaolvastál a témának, segítségükre lehetsz majd azzal, hogy megbízható információkat hozol tudtukra.

Az otthoni légkör, a szüleidhez való viszonyod alapvető szempont az előbújásnál. Ha eddig jól megvoltál velük, és mindig is érezted a szeretetüket – és viszonoztad is –, bizonyára képesek lesznek megbirkózni azzal, hogy meleg vagy leszbikus vagy, még ha váratlanul éri is őket és megijednek. Ha van rá módod, hogy megválaszd, mikor beszélsz velük, fontold meg az időzítést. Olyan alkalmat válassz, amikor nem foglalja le őket túlságosan valamilyen családi vagy munkahelyi probléma.

Ha anyagi függésben élsz a szüleidtől, ha el tudod képzelni, hogy beszüntetik hozzájárulásukat tanulmányi költségeidhez vagy kitesznek a lakásból, esetleg várj addig, amíg ezzel nem tudnak már sakkban tartani.

Ha a társadalmi kérdéseket általában szélsőségesen ítélik meg, és mindenről a jó–rossz, erényes–bűnös végletek szerint gondolkodnak, felkészülhetsz rá, hogy komoly probléma lesz számukra szembenézni a nemi irányultságoddal. Ha viszont van bennük bizonyos rugalmasság, amikor más társadalmi kérdésekről alkotnak véleményt, akkor számíthatsz rá, hogy hajlandóak lesznek veled együtt ezt is feldolgozni.

Szüleidnek mindenképpen időre lesz szükségük, hogy megemésszék ezt a hírt, ha még nem tűnődtek rajta, mielőtt közölted volna velük. Fontos, hogy a saját döntésed legyen a kitárulkozás. Nem kötelező mindenkinek előbújnia a szülei előtt. Ne hagyd magad belehajszolni, ha nem vagy biztos benne, hogy jobb lesz így neked.

Számíthatsz rá, hogy az első reakció a döbbenet lesz, ha szüleidnek fogalmuk sincs róla, miről akarsz velük beszélni. Ez éppúgy tarthat tíz percig, mint egy hétig; rendszerint pár nap alatt elmúlik. A megrázkódtatás természetes dolog, ezt mindnyájan átéljük, amikor olyasmi jelenik meg az életünkben, amire nem számítottunk, s így nem készültünk fel rá – sőt egy ideig szükséges is ahhoz, hogy elkerüljük a ránk törő heves fájdalmat és ellenérzést. Mert többnyire ilyen érzések lepik el a szülőket, amikor gyermekükről kiderül, hogy egy ennyire a heteroszexualitásra alapozott világban nem azt az utat követik, amit a legtöbben „természetesnek” látnak. Magyarázd el, hogy eddig nem tudtál egészen őszinte lenni velük, és hogy nyomaszt a távolság, ami az évek során kialakult köztetek. Hangsúlyozd az irántuk való szeretetedet.

A következő szakasz gyakran a tagadás, amely védekezni segít a fenyegetőnek vagy fájdalmasnak érzett hírek ellen. Különbözik a megrázkódtatástól, mert jelzi, hogy az illető hallotta az üzenetet, és megpróbál védekező mechanizmust kiépíteni ahhoz, hogy elhárítsa. A tagadás számos formában megjelenhet: ilyen az ellenségesség („Az én fiam/lányom ugyan nem lesz buzi!”), a figyelmen kívül hagyás („Jól van, szívem, és mit kérsz vacsorára?”), a nemtörődés („Ha ezt az életmódot választod, én hallani se akarok róla.”) vagy a félresöprés (“Ez csak egy átmeneti állapot, majd túlleszel rajta.”). Azok miatt a benyomások miatt, amelyek heteroszexista társadalmunkban érték őket és amelyeket magukévá tettek, kezdetben valószínűleg nem fogják tudni reálisan megítélni homoszexuális irányultságodat.

Jellemző lehet a bűntudat érzése: a szülők kétségbe vonják azt a szerepmodellt, amit nyújtottak. Bár többnyire mindkét szülő hibásnak érzi magát, valószínűleg erősebben érzi ezt az, aki a gyerekkel azonos nemű. Elég gyakori, hogy az egyedülálló szülők még inkább vádolják magukat párjuk korábbi elvesztése, a tőle való elszakadás vagy válás miatt. Számtalan módon segíthetsz nekik. Nyugtasd meg őket, hogy az ok szerinted nem olyan egyszerű, amilyennek ők látják. Mondd el nekik, hogy sok elmélet van, és hogy a homoszexualitás eredete nem ismert. Gondoskodj könyvről vagy más nyomtatott anyagról, amit odaadhatsz nekik. Add meg nekik a Meleg Háttér telefonszámát. Ne várd tőlük, hogy azonnal reagáljanak; lehet, hogy a szégyennel kevert félelem egy ideig visszatartja őket.

Amikor világossá válik, hogy a bűntudatnak és az önvádnak nincs értelme, és okuk sincs rá, a szülők készen állnak rá, hogy kérdéseket tegyenek föl, meghallgassák a válaszokat, és elismerjék az érzéseiket. Ekkor kerülhet sor az igazán eredményes beszélgetésekre. Ilyenkor kezdenek az érzések teljes bőségükben ömleni: „Sajnálom, hogy nem lesz unokám.”; „Kérlek, ne mondd el senkinek a családban; nem tudnék erről senki mással beszélni.”; „Olyan egyedül érzem magam, meg vagyok bántva; azt hiszem, jobb volt, amíg nem tudtam.”; „Hogy okozhatsz nekünk ekkora fájdalmat?” stb. Mivel életed során magad is találkozhattál már hasonló érzésekkel (elszigetelődés, félelem a visszautasítástól, megbántottság, zavarodottság, félelem a jövőtől stb.), elmondhatod nekik, mennyiben voltak hasonlóak a te érzéseid az övékhez.

Amikor az érzelmi megrázkódtatás lecsillapodik, szüleid egyre racionálisabban fognak hozzáállni a témához. Ez olyan, mint amikor elérkezünk egy útelágazáshoz, ahonnan számos ösvény vezet tovább, és választanunk kell közülük. Az, hogy valaki milyen döntést hoz, mutatja, hogy milyen felfogást tud magáévá tenni a helyzet megoldásakor. Nem biztos, hogy mindkét szülő ugyanazt az utat választja. Ha olvasnak a homoszexualitásról, és beszélgetnek más szülőkkel, az valószínűleg arra fogja ösztönözni őket, hogy jobban elfogadják a dolgot. Fontos szerepe lehet annak, hogy vallásosak-e. Annak is lehet bizonyos hatása, hogy liberális vagy konzervatív-e az álláspontjuk, amelyhez alapjában véve tartják magukat. De a leglényegesebb tényező talán az, hogy mennyire tartják fontosnak a veled való kapcsolatuk helyreállítását.

Egyes szülők eljutnak a teljes elfogadásig, és úgy tekintik a homoszexualitást, mint az emberi nemiség jogos kifejezését. Elkezdik meglátni azokat a nehézségeket, amelyeket tudtukon kívül okoztak a gyereküknek. Ez az önmagukkal való kiegyezés hozzájárulhat, hogy új fényben lássák a melegek és a leszbikusok helyzetét.

Melegek a társadalomban. Közösségek, mozgalmak, elméletek

Családunk, barátaink, kollegáink, szűkebb környezetünk viselkedésén túl nagyon fontos, hogy találkozzunk más melegekkel, leszbikusokkal. Az érzés, hogy nem vagyunk egyedül, hasonló élményeket oszthatunk meg fenntartások nélkül, mindenképp megerősítő – akkor is, ha szexuális vonzalmunk viselkedésünknek csak egy bizonyos körét érinti. Különösen fiatal korban, de végső soron bármely életkorban fontos az, hogy találjunk mintát, képet, amelyben felismerhetjük magunkat. Sajnos többnyire még éppen ezek a minták hiányoznak a tizen-, huszonévesek számára, akkor, amikor talán a legnagyobb szükség lenne rájuk. A minták vagy teljesen hiányoznak a heteroszexualitást magától értetődőként kezelő társas-társadalmi környezetben, vagy hamis sztereotípiákból felépített negatív képet közvetítenek. Az iskolai (amúgy is szegényes és felszínes) szexedukáció teljesen figyelmen kívül hagyja, hogy létezik azonos neműek közötti vonzalom is, a maga sajátos problémáival és örömeivel.

A leszbikusok még kevésbé láthatók, mint a meleg férfiak. Sokkal kevesebb nő mer előbújni a munkahelyén vagy a családjában, és sokkal kevesebb nő meri akár magában kimondani, beismerni, hogy a saját neméhez vonzódik. Ez azért van, mert egy olyan társadalomban, ahol a szexualitásról való beszédet a férfiak határozzák meg, a leszbikus szexualitást és egyáltalán a leszbikusok létezését még több sztereotípia övezi, mint a meleg férfiakat. Sokan nem képesek elhinni, létezhet olyan érzelmi és szexuális kapcsolat, amelyből a férfiak ki vannak zárva – merthogy a számukra készült „leszbikus” pornónak semmi köze a leszbikusokhoz. A „homoszexualitás” kifejezés hallatán a többségnek a meleg férfiak közötti szex jut az eszébe. Kevésbé nyilvánvaló, hogy nemcsak szexről és nemcsak férfiakról van szó, hanem egyfelől egy általánosabb érzelmi beállítódásról, másfelől pedig leszbikus nőkről is.

Bár gyakran felvetik, nincs értelmes válaszunk arra kérdésre, „miért” válik valaki homoszexuálissá; voltaképpen maga a kérdés sem értelmezhető, illetve csak akkor az, ha a heteroszexualitást „természetesnek”, és nem a szocializáció eredményének tartjuk. Ráadásul ez a kérdés egy olyan orvosi keretet hoz magával, amely a homoszexualitás “okainak” felkutatásától egyszersmind annak „gyógyítását” is reméli. Ez persze egyáltalán nem azt jelenti, hogy ne tették volna fel ezt a kérdést az elmúlt egy-két évszázadban. Számos megközelítés és elmélet létezett, létezik. Mielőtt (a XIX. században) a homoszexualitás kifejezés megszületett volna – jelezve és kiváltva ezzel a homoszexualitás mint identitás, életmód kialakulását –, az azonos neműek közötti szexualitást mint viselkedést ítélték meg és ítélték el mint természet elleni bűncselekményt. A XIX. század végén a homoszexualitás az orvostudomány érdeklődésének tárgya lett, a XX. század pedig a pszichológiai jellegű magyarázatokat hozta magával, a nevelés vagy gyerekkori események hatását feltételezve.

A szexualitásról vallott elképzelések koronként, kultúrákként változnak. Ebben a keretben nem annyira az a kérdés, miért homoszexuális valaki, hanem inkább az, mit jelent homoszexuálisnak lenni egy adott (történeti, kulturális) közegben. Egy merev és univerzális homoszexuális identitás feltételezése, illetve a homoszexualitás „okainak” kutatása helyett érdemesebb a homoszexuális szerep kialakulásának folyamatát vizsgálni. Hiszen végiggondolhatnánk azt is, mi „okozza” a heteroszexualitást vagy egyáltalán magát a szexuális orientációt? Azonban itt és most, egyelőre mégiscsak létezik homoszexualitás (az érzés, az életmód és a címke), és egy biztonságos és sztereotípiamentes meleg identitás kialakítására mégiscsak szükség van. Egyrészt személyes, pszichológiai okokból, a közösségteremtés céljából és politikai megfontolásokból is. Identitás és politika, biztonságérzet és megmutatkozás részben egymásra épülhetnek.

Ehhez különböző stratégiákat alkalmazhatnak a meleg mozgalmak. Törekedhetnek arra, hogy a többségi társadalom ismerje el, hogy a melegek ugyanolyanok, mint bárki más, ezért egyenlő jogokat követelnek. Hirdethetik azt, ismerjék el, hogy a melegek radikálisan mások, és eltérő, sajátos jogokat követelnek. Mindkét stratégia adottnak veszi a meleg és leszbikus identitást. Egy harmadik (egyelőre inkább csak elméleti) „stratégia” a nemiség szigorú határainak, a nemi identitás és orientáció szilárd, adott kategóriáinak megkérdőjelezését, és egy átfogó, befogadó „queer” kategória kialakítását jelentené, amelyben a nemi identitás és a szexuális orientáció nem kiemelten fontos kategóriák. Ezek a stratégiák a felsorolás időrendjében jelentek meg a XX. században kialakult leszbikus és meleg mozgalomban.

Az életmódok kiegyenlítődése miatt a jóléti társadalmak többféle szexuális megnyilvánuláshoz kínálnak lehetőséget, és toleránsabban viszonyulnak ezekhez. Ez mindenképp asszimilációt, egyszersmind a homoszexuális életforma (elsősorban a föld alá szorítottságból adódó) sajátosságainak fokozatos eltűnését is jelenti. Nyugat-Európában a hetvenes évektől a pszichológusok és szexológusok a szexualitás egyik természetes változatának kezdték tekinteni a melegséget, amelynek nem annyira az okait érdemes kutatni, mint inkább arra figyelni, hogy segítsenek azoknak, akiket neveltetésük és környezetük miatt bűntudattal, szorongással tölt el szexuális orientációjuk, titkolózniuk kell, s emiatt sérül pszichés egészségük. A homoszexualitás tehát erkölcsi, orvosi, szociológiai kategóriából magánüggyé, alapvető emberi joggá változott – és politikai üggyé annyiban, hogy a melegeket és leszbikusokat még mindig diszkrimináció éri az élet számos területén. A legtöbb társadalomban azonban még nem alakult ki a biztonságos, legalább a magánéletben felvállalható meleg identitás sem. Sajnos a homoszexualitást sokan Magyarországon is a „deviancia” megjelenési formájának tekintik; bár a megítélés talán lassan itt is változik.

Meleg szülők

A végére hagytuk azt a tévhitcsokrot, mely szerint a meleg illetve leszbikus felnőttek nem jó, nem alkalmas szülők. Ez hasonlóképpen nem bír empirikus alappal, mint az a régi előítélet, amely a homoszexualitást pszichés rendellenességként definiálta. Úgy tűnik azonban, hogy társadalmunkban a „hagyományos család” modellje (ami természetesen arra szolgál, hogy változatlanul hagyja a fennálló szerepeket és erőviszonyokat) olyan központi szerepet tölt be, hogy ezen a sztereotípián nehezebb változtatni, mint a jogi diszkrimináción. Pedig számos azonos nemű pár nevel gyereket: van, akinek a házassága idején született gyermeke, és van, aki szexuális orientációja tudatában akar szülni. Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban egyre elterjedtebb, hogy két nő vagy férfi nevel együtt gyermeket. A leszbikus és heteroszexuális szülőket nem lehet megkülönböztetni a gyermekneveléssel kapcsolatos felfogásaikat vagy alkalmasságukat tekintve. Az, hogy valaki jó vagy rossz szülő, nem a szexuális orientáció függvénye.

Az 1970-es évek elejétől jelennek meg meleg és leszbikus szülők gyermekeinek vizsgálatáról szóló tanulmányok a pszichiátriai irodalomban. Sztereotípia, hogy ezek a gyerekek eltérnének a többiektől nemi identitásukat vagy szexuális orientációjukat illetően. A kutatások azt mutatják, hogy nincs alapja annak a feltételezésnek, hogy ezek a gyerekek szignifikáns eltéréseket mutatnának a heteroszexuális szülők gyerekeitől a fenti szempontokat tekintve. A félelmek másik területe a társas kapcsolatokkal függ össze. Attól tartanak, hogy a meleg vagy leszbikus szülők gyerekeinek a társas kapcsolatokban nehézségeik lesznek; társaik csúfolhatják őket, s ennek következtében túlérzékenyekké válhatnak, stigmatizálódhatnak és sérülhetnek. A kutatások szerint a meleg szülők gyermekeinek semmivel nem volt több nehézségük kortárs kapcsolataikban, mint a heteroszexuális szülők gyermekeinek. Az is kiderült, hogy azok a gyerekek tudják leginkább elfogadni szüleik szexuális orientációját, akikkel ezt gyerekkorukban beszélik meg. Ha ez elmarad, akkor legjobb, ha késő-kamaszkorukban szereznek róla tudomást. A meleg és leszbikus szülők (és általában minden szülő) gyermekei közül azok boldogulnak jobban, ahol az anyák pszichés egészsége jó, és együtt élnek partnerükkel, akikkel meg tudják osztani a gyerek nevelését-gondozását. Ez persze nagymértékben azon múlik, milyen társas-társadalmi „klíma” veszi körül őket, minket.

Összeállította: Borgos Anna

Források:

Bech, Henning: „Századvégi nyugati szexualitások: queer identitások és a modern homoszexuális eltűnése”. Replika, 1998/33-34.

Fuss, Diana: „Leszbikus és meleg elmélet: az identitáspolitika kérdése”. Replika, 1998/33-34.

Lundahl, Pia: Lesbian and Gay: The Swedish Way. Stockholm, é. n.

Sauerman, Tom: Read This Before Coming Out to Your Parents. Philadelphia, 1995.http://www.qrd.org/qrd/orgs/PFLAG/read.this.before.coming.out.to.your.pa...

Takács Judit: „Bevezetés a homoszexualizálás tudományába”. Replika, 1998/33-34.

(Megjelent a Leszbikus tér-erő című kötetben, Labrisz Leszbikus Egyesület, Budapest, 2000)