Filmek online
A filmek a Filmklik oldalán vannak fent, egyesek ingyenes mások fizetős formában, de érdemes böngészgetni! itt egy általunk kínált kollekció belőlük.
Falusi románc (Meleg szerelem)
Zsákfalu. Valamikor egy kiköltöző leszbikus közösség települt ide. Ma már csak néhányan maradtak lent. Egyikük elszegényedve ugyan, de egy igen értékes házban. Ő az, aki beleszeret a szegény sorsú, roma szomszédasszonyába, M-be. M - heteroszexuális és alkoholista, bántalmazó férje veri és gyámhatósággal fenyegeti, a falu pedig most már nem csak származása miatt veti meg - viszonozza a szerelmet. „Soha nem szerettek még önmagamért" - mondja. Arra vár, hogy férje elmenjen és ő végre átköltözhessen három gyerekével a szerelméhez.
A húszéves cigánylány, Csokonai Lili archaikus nyelvezetű naplóját követve fokozatosan tárul föl előttünk egy egyoldalú szerelem krónikája...
A pokol anatómiája (Anatomie de l'enfer)
Van, aki forrón szereti, de ugyanaz másnak már égeti a szemét, száját.
Rocco Siffredi sem sűrűn fordul meg a Filmklik.hu-n, hiszen, nézze el nekünk a felhasználó, sem a True Anal Stories, sem a The Ass Collector című klasszikusok nem vágnak kifejezetten portálunk profiljába. Üdítő kivételnek Catherine Breillat ultra-feminista francia rendezőnő 2004-es alkotását tudjuk felmutatni, amelyre szintúgy indokolatlan eufemizmus volna ráolvasni, hogy „kacérkodik az erotikával”. Mert ahol a legintimebb testnedvekből álló koktél szaga lengi be még klaviatúrát is a streamelés alatt, ott, lássuk be, nincs helye a finomkodásnak. Ennek megfelelően a film nem is járja körül szemérmesen a dolgokat, hanem mint akit az idő sürget, rögtön a lényegre tér: a nyitójelenetben egy fiatal férfi „fixál” orálisan egy valamivel idősebbet, mindennek tanúja, egy hölgy pedig felvágja az ereit, de hát megesik az ilyesmi dark-filozófus körökben. Mindezt pedig mi végig is nézzük, és még csak most kezdünk belelendülni. A Nő egyébiránt előrehaladott élet- és/vagy hímundorban szenved, ám ez nem gátolja abban, hogy felhívja magához a Férfit, és kibérelje őt négy éjszakára. Valójában csak arról szól az alku, hogy a Férfi nézi őt, de ha ez tényleg ennyiben maradna, akkor a film nem vágna így gyomorszájon. Catherine Breillat afféle feminin Platónként filozófiai mélységűnek szánt mondanivalóját dialógus-formában osztja meg a nagyvilággal. Bár kétségtelen, hogy a vizuál-sokkterápia alig-alig engedi az úgymond tartalmi mondanivalón pihenni a figyelmet. A vita lényegi részét „csajos” témák képezik, bár nem épp Cosmo-kategóriás problémákra kell gondolni. Hanem hogy miért gyűlöli a férfi a nőt (miért, gyűlöli?), miért undorodik a menstruációtól, és itt álljunk is meg. Breillat mindent láttat, minden percben sokkol, mindezt azért, hogy a film végére azért a morális kérdéseket illetően is eljuttasson minket oda, ahova.
Reggeli a Plútón (Breakfast on Pluto)
A film az 1970-es évektől követi nyomon Patrick Braden egy megnyerő, de rettenetesen elszánt fiatalember tetteit.
Egy kis ír városban hagyják magára kisbabaként, s nagyon korán rájön, hogy más, mint a többiek. Már kisiskolás korában a lányos játékokhoz vonzódik, nevelőanyja ruháiban játszik, és sminkeli magát, ha egyedül marad. Patrick egy módon éli túl gyerekkorát: szellemes, elbűvölő viselkedésével és, hogy gyengéden visszautasít minden olyan kísérletet, mely meg szeretné változtatni őt. Tartásának és eszének köszönhetően vészeli át a nehéz életkörülményeket, s senkinek és semminek nem hagyja, hogy beleszóljon abba, amiben hisz. Az iskolapadból kikerülve Londonba megy, ahol egy transzvesztita bárban énekel.
Rossz nevelés (Mala educación, La)
Két gyermekkori barát, ahogy emlékeiket elevenítik fel keserű gyermekkorukról, ráismernek igazi önmagukra és a még keserűbb jelenükre.
Enrique és Ignacio gyermekkorukban egy bentlakásos iskolába jártak. Hamar rájöttek, hogy barátságuk több egy átlagos kapcsolatnál, vonzódnak egymáshoz. Manolo atya, nevelőjük sejti és rajta is kapja a két fiút. Enriquét elbocsátja az iskolából, majd a titkot megőrizve próbál közelebb kerülni Iganciohoz. A film három szálon meséli el a két fiú gyermek- és felnőttkori történetét, melyek több ponton keresztezik egymást a dramaturgiában. Nehéz, sőt szinte lehetetlen követni, melyik a valóság és melyik a fikció. Enrique felnőttkorára filmrendező lesz, s egy nap besétál hozzá Ignacio egy forgatókönyvvel, mely fiatalságukról és a katolikus iskolában történt kalandjaikról szól. De ugyanezzel a forgatókönyvvel próbálja egy transzvesztita Manolo atyát zsarolni, hogy drogéhségét enyhítse a megszerzett pénzzel. Talán nem is Ignacio az, aki meglátogatta Enriquét. Lehet, hogy a fiú már meghalt, de valakinek mesélt a szomorú gyerekkorról. Ahogy a történet kibontakozódik, úgy bizonytalanodunk el, vajon filmet a filmben látunk, vagy valamelyik szereplő visszaemlékezését vagy egyszerűen csak a múltat. Almodóvar ezzel a filmmel lelépett a saját maga által kitaposott ösvényről és egy kevésbé realista, abszurdabb köntösbe bújtatta meséjét, azonban megtartotta rendezői jegyeit, ismét a homoszexualitás és a jobb élet utáni remény adja filmjének gerincét
Shortbus egy New York-i szexklub, amelyet egy lélegzetelállítóan vonzó transzvesztita vezet, aki úgy mutatja be a helyet, mint egy "szalon a tehetségeseknek és a hátrányos helyzetűeknek".
Filmünk nyitó képsora még finoman visszafogott New York-mániára utal, kameránk a Szabadságszobor és a torony-, valamint lakóházak rengetegében repdes Supermanként, míg rá nem lel egy békés otthonra, és be nem kukkol az ablakán. James és Jamie egy fiatal meleg pár, akik kapcsolata azonban szemmel láthatóan nem teljesen harmonikus. Erre utal a – kisebb-nagyobb szubkultúrákban már-már kulttá avanzsált – jelenet, amelyben James lemegy gyertyába, hogy amolyan „Csináld magad!”-program keretein belül egy nyaktörő mutatvány segítségével tegye boldoggá magát. (Vicces, hogy e jelenetről már szinte mindenki hallott, az is, aki nem látta a filmet – de aki látta, az se mind hiszi!) De a történet sem hagy minket kétségek között: James és Jamie útja egy szex-terapeutához vezet. Sofia azonban aligha tud segítséget nyújtani a fiúknak, hiszen mint kiderül, ő maga is súlyos magánéleti problémával küzd: bár férjével imádják egymást, a nő képtelen az orgazmusra. A saját problémájuk megoldásáért érkezett pár így végül maga veszi pártfogásba a lányt, s elviszik New York hírhedt Shortbus nevű szórakozóhelyére. A lokált nem hagyományos melegbár: férfiak, nők, transzvesztiták, hetero-, bi- és homoszexuálisok adják egymásnak a kilincset, és még ki tudja, mi mindent, miközben egy hatalmas orgiára gyűlnek össze hétvégente. A fiúk azt gondolják, ez a legmegfelelőbb helye Sofia számára, hogy rendbe tegye szexuális életét. Közben pedig ők maguk is igyekeznek megbirkózni féltékenység, frusztráció és szerelem keltette démonaikkal. A Shortbus természetesen a nyíltan ábrázolt szexualitást, és nem is „egyszerű” nemi aktusokat tartalmazó jeleneteivel vívta ki magának a híres és hírhedt megjelölést. Noha sokan közönséges melegpornóként emlegetik a filmet, természetesen pusztán ennyivel nem kerülhetett volna be a Filmklik katalógusába. Bár kétségtelen, az aktusok ennyire hiperreális ábrázolása, a képernyőn keresztül szinte a néző arcába tolt férfi és női nemi szervek megnehezítik, hogy egy mélyebb tartalmat kaparjunk ki belőle. De a küldetés nem lehetetlen. Hiszen a film szereplői nem véletlenül a 9/11-traumát nyögő New Yorkerekből kerültek ki, akik nem egyszerűen céltalan szexuális kicsapongásaik örömét vagy bánatát nyögik, de egy bizonytalanságot sugalló, minden ismeretet és értéket megkérdőjelező és idézőjelek közé kényszerítő kor diszharmóniáját is.
Sötétkékmajdnemfekete (Azuloscurocasinegro)
A húszas éveiben járó Jorge kénytelen megörökölni apja házfelügyelői munkáját, miután a férfi infarktust kap és lebénul.
Hét évébe kerül, hogy apja ápolása és a munka mellett be tudja fejezni felsőfokú tanulmányait. Mindenre elszántan kezd munkát keresni, csakhogy kikerüljön a számára elviselhetetlen közegből. Bátyja most szabadul ki a börtönből, ahol az utolsó hetekben szerelembe esett a szintén ott raboskodó Paulával. A lánynak egyetlen célja, hogy teherbe essen és átkerüljön a biztonságot jelentő kismama részlegre. Amikor kiderül, hogy Antonio nem képes teherbe ejteni Paulát, a férfi szokatlan kéréssel áll öccse elé.
Szemközti ablak (La finestra di fronte)
A szűk olasz utcák ablakai sokmindent engednek a szemnek és az érzéseknek egyaránt.
A második világháború még abban a távolságban van, hogy elbeszélgethetünk emberekkel, akik megélték annak szörnyűségeit. Ferzan Ozpetek, a meleg szerelem világát boncolgató török rendező (A törökfürdő, Tudatlan Tündérek) ezúttal egy a háborút átvészelő zsidó férfi fájdalommal teli, szerelmes emlékei köré fonja történetét, melyben egy házasság akár mindennaposnak is nevezhető érzelemkilengéseit önti képekbe. Giovanna fiatal házas, egy csirkefeldolgozóban dolgozik, úgy látja, élete túl hamar tért visszafordíthatatlan irányba. Filippo, a férj imádja gyerekeit, családját és egész jól birkózik meg a tudattal, hogy ily korán kényszerültek feladni álmaikat. Giovanna kevésbé tud megbarátkozni a gondolattal, a szemközti lakásban élő férfi figyelését választja menekülésnek frusztráló környezetéből. Egy nap, séta közben egy emlékezetét elvesztett férfiba botlanak, nem tudják, hogyan segítsenek rajta, ezért házukba viszik. Giovanna ideges, nem akar magának még több kellemetlenséget, meg akar szabadulni az idős embertől. Egy este elviszi a zsidó negyedbe, ahol hirtelen felbukkan Lorenzo, a vágy szemközti tárgya. Megismerkednek és kiderül, hogy a férfi is leskelődik a nő után. Az öregurat visszatérő képek gyötörik a háborús időkből, a pár segítségül (vagy kifogásként) őt használja, hogy titkon egymás közelében lehessenek. Az elveszett öreg kezdi visszanyerni memóriáját és mesél fiatalkori kapcsolatának drámájáról, a szerelem halhatatlanságáról. Giovanna ezt saját szerelmi életébe interpretálja, azonban az új érzelmek és a családja iránt érzett hűség közötti lelki viadalban ez utóbbi kerekedik felül.
Távol a mennyországtól (Far from Heaven)
Ezzel az alkotásával az író/rendező, Todd Haynes újraértelmezi és újrateremti Hollywood nagy, csaknem elfeledett műfaját - a családi melodrámát. A film nem csupán témaválasztásában, de intenzív színeivel és vizuális stílusával formanyelvében is a századközép Amerikáját idézi.
Ugyanabban az évben, amikor Marilyn Monroe pályája csúcsán volt, és megjelent Joan Baez első nagylemeze, Cathy Withaker (Julianne Moore), a Távol a mennyországtólcímű film főszereplőnője a látszólag makulátlanul boldog háziasszonyok csodálatos életét éli az ötvenes évek középosztálybeli Amerikájában. A szinte már kínos gonddal kényelmesre díszített, jómódú kertvárosi otthonában, állandó mosollyal kedves arcán kedvére rendezgeti a vázákban a csokrokat, a gyerekek szépek és egészségesek, férje pedig, az ellenállhatatlan Frank (Dennis Quaid), társadalmilag megbecsült, biztos pozíciót tudhat magáénak. A vacsoravendégek és a jótékonysági rendezvények egymást váltják sima életükben.
A polgári elégedettség e "színes, szélesvásznú" ragyogó pompája mögött valahogy mégis mindenki magányos, és valós belső vágyait kénytelen elnyomni. A nagyszerű Frank titkolt homoszexualitására rájön felesége, de a családot s a látszatot fenn kell tartani. Cathy vonzalma fekete kertészük, Raymond (Dennis Haysbert) iránt szintén nem derülhet ki az 50-es évek fajgyűlölő Amerikájában. Meddig hazudható vajon ez a kívül szép, belül fojtott élet? Képes-e szembeszegülni a vágyait felismerő Cathy a társadalom elvárásainak.
Bree, ha nem is született feleség, de már csak egy műtét választja el tőle. Mert amúgy Stanley és egy 17 éves fiú apja.
Bree egy különösen jól sikerült transzexuális (hja, úgy könnyű, ha Felicity Huffman játssza), igaz, ez csak addig látszik így, amíg szedi rendesen a hormonjait. Terapeutája és vagina-varró sebésze évekig tartó lelkiismeretes munkájának hála, boldog nőként éli világát, és szinte már csak egy hajszál választja el a nagy átalakulástól; egyetlen apró nyisszantás, és nem kell többé a férfi mosdót használnia. A leányálomnak azonban egy tökön rúgással felérő hír vet véget: 17 évvel ezelőtt, még ízig-vérig férfiként teherbe ejtette akkori barátnőjét, aki fiút szült neki. És mivel úgy tűnik, más rokon nem elérhető, neki kell összeszednie a kis Tobyt, aki épp a sitten ül drogügyletekért és prostitúcióért.
Visszafordíthatatlan (Irréversible)
Egy nőt bántani: csúnya dolog. A világörökség részét képező keblekkel büszkélkedhető Monica Belluccira késsel támadni, az utcán megerőszakolni, majd akkorákat rúgni a fejébe, mintha az gumilabda volna: kifejezetten csúnya dolog. Erős idegzetűeknek.
Gaspar Noé gondolt egy merészet, és amolyan kakaós csiga formájú történetvezetést alkalmazva alkotott szédületes drámát. A Cannes-ban Arany Pálmára jelölt Visszafordíthatatlan a rettenetes végkifejletből kiindulva, Christopher Nolan Mementójához hasonlóan, körhintaszerűen forgatja az idő kerekét – visszafelé. Ám akár elölről, akár hátulról nézzük is Monica Belluccit, a történet középtáján sötét sikátorban sötét alak állja útját, és olyasmit hajt végre páratlan testén, ami bosszúért kiált. Annak végrehajtója volna fiúja, akit Vincent Cassel alakít. A férfi barátjával nyakába veszi a párizsi éjszakát, ám nem a Moulin Rouge-os pezsgőfürdős, hanem a szado-klubos, vérrel és fekáliával fertőzött árnyékos oldalát, ahová talán sosem volna bátorsága lemerészkedni, ha józan gondolkodását nem borítaná el a düh. Szó, ami szó, expedíciója nem is jár valami nagy sikerrel, ennyit ugye el lehet árulni, hiszen, mint említettük, nem afféle történet végi fordulatot lövünk le ezzel, hanem éppen hogy a film elejére jutunk csak el ekkor. Gaspar Noé küldetése tehát nem más, mint hogy hőseit ebből a pokoljárásból juttassa el a „happy startig”. Holott mi már tudjuk, a folyamat visszafordíthatatlan.
Gyűjtötte: Ági