Gobbi üzen: a 12. LIFT Fesztivál megnyitója

Az alábbiakban Gordon Agáta üzenetét olvashatják Gobbi Hildától, akit a megnyitón Egyed Brigitta személyesített meg.

Gobbi üzen
A 12. LIFT Fesztivál megnyitója, 2018. október 24.


Ah… jó estét… kívánok.
Otthonos ez a test… jó testet kívánok… muhaha, tudom, tudom… ilyenben éltem 1913-tól 1988-ig magam is. 30 éve meghaltam, tudjátok? Asztráltestem van, nem egyszerű navigálni.. gyakran belekúsznak más lények vagy üzenetek mint kis felhőcskék.
Angyal vagyok. Vagy szellem, ahogy tetszik. Inkább angyal, ha számít a véleményem, ezen én is csodálkoztam eleinte. Hogyhogy angyal lettem, kérdeztem a többieket, miért? Én nem voltam jó ember vagy mi, jó emlős, ilyesmi, szőrös rövidéletű testbe vetett jó lélek. De azt mondták ott, hogy mindegy. Mindegy, mit csináltál, mit éreztél. A lényeg, hogy jó voltál minden szerepben. Mint lány és fiú. Nő és férfi. Anya és apa. Nővér és fivér..
Korlátozottak az eszközeim egy ideje, hogy testben megjelenjek. Hm… és nem is túl előnyös… hm, ez a kedves, idős színész-papnő, ezzel a jellegzetes poszttraumás mimikával… ahogy az intimitásról próbál üzenni valamit, meg a patriarchális háború sújtotta nemzedékek legyőzhetetlen függőségeiről.
„Beülni”… „mint Ady”… „élni”…
Jelenlegi pozíciómból (mennyek) azt mondanám, hogy éljetek együtt, lányaim, az Úrnő szolgálatában, főzzetek és mossatok egymásra, ültessetek fákat, építsetek mandalákat. Naponta énekeljétek együtt az Úrnő mantráit.
Például:
„Hála, Úrnőm, hála, Úrnőm, Úrnő, Úrnő, hála, hála, hiszek a születésben és a születőben, hiszek az anyaúrnőben és minden megtestesülésében, bármikor elhagyhatom a testem számtalan másik testben, hála, Úrnő, hála, Úrnő, Úrnő, Úrnő, hála, hála..”
Nem voltam jó társ. Galgóczi mindig ezt mondta. Pedig ő nem akart velem jönni soha a színházba. Nem rivalizálok a szeretőiddel, tiltakozott idegesen, ha hívogattam. Sztálin szajhái, mormogta igazságtalanul, őt pedig Kádár szukájának hívták a kolléganőim. Micsoda önveszélyes viselkedés. Miközben szükségünk volt egymásra, fényre és szeretetre.
Húsz évvel voltam idősebb. Gyakran éreztem ebben a kapcsolatban, hogy egy rakoncátlan gyerekem van, különleges, mint vasak közt a harapófogó, mindig mást akar, máshogy és mással, mint mások. Muhaha. Ez jó definíció az lmbt queer gender transz állapotú lényekre.
Nem szültünk gyerekeket. Azért sajnálom, hogy egyszer sem ünnepeltünk így, mint egy szivárványcsalád, Gobbi mama, Galgóczi anya, Gordon unoka.. (vagy adoptált gyerek..). Sose mondtuk senkinek, hogy a mi lányunk. Azt gondoltuk, mindenki tudja, látja, hallja, hogy a miénk. De mi titkoltuk. Ő persze büszke volt ránk, és átlátott rajtunk, ha mi úgy éreztük, kiad minket, leleplezi a privát életünket, megszégyenít. Ezt sajnálom, bár talán jóvátettük azóta.
Később kiderült, hogy jó anya voltam mégis. Hogy rengeteg gyerekem van. Például itt és most.
Drága Életeim, Édes Leányaim,
Kisunokáim, Dédikéim, egyem a húsotokat.
Szeretett Húgaim és Nővéreim.
Milyen fiatalok vagytok. Mennyire soványak. Talán éheztek?
Mindenkit kölyöknek látok itt, ártatlan testek, nyomtalan arcok, szűz kezek. Hozok nektek egy tálca csemegét meg egy kancsó teát, kicsinyeim. Szabó néni szeret benneteket.
Legyetek jó anyák és gyerekek egymásnak.. jó társak és barátok, jó testvérek és nővérek a szivárványcsaládban. Mulassatok jól ebben a LIFT-ben, és még azután is!
 


Fotó: Erdélyi Tea

Gobbi Hilda videóüzenete a 12. LIFT résztvevőinek


Adományozás

Programnaptár

Naptár


altszoveg