Abelone Koppel (szül. 1963) dán színész és író. 2011-ben adta ki első regényét Her fra (Innen) címmel, amely erősen önéletrajzi ihletésű, és amelyben arról mesél, hogyan dolgozta fel az édesapja meggyilkolását. 2012-ben debütált drámaíróként a Lebbe Love (Leszbi Love) című monodrámával, amelyet Sulyok Viktória fordításában adunk közre.
Koppenhágában lakik a barátnőjével, akivel két gyereket nevelnek.


Abelone Koppel

Leszbi Love

Egy bár valahol. Nyilvános tér.
Belép egy nő. A közönséghez beszél.

Ülnöm kell egy kicsit.
Mozdulatlanul ülnöm.
Akkor majd elmúlik. Tudom.
Csak egy kis időt kérek. Le kell hunynom a szemem.
Nyugodtan beszéljenek tovább. Mintha itt sem lennék.
Akkor majd elmúlik a fájdalom.
Ne mondjanak semmit!
A testem mindjárt nyugalomra lel.
Látják?
Ez a szerelem.
Megrázó.
Ma semmi kedvem leszbikusnak lenni. Egyszerűen semmi kedvem.
Egyedül fogok maradni.
Nem lesz senki, aki szeret.
Nem lesz senki mellettem.
Csak egy kis időt kérek.
Mindjárt megyek is.
Ne bámuljanak így!
Még soha nem láttak összetört szívet?

Elnézést. Elnézést.
A nevem Leszbi Love. Nem hívtak mindig így. Valamikor az Iris Mørk névre hallgattam, és az árnyékban éltem.
Egy távoli utca kicsiny házában.
És aztán jött ő.
Éjjelente szorosan hozzám simult.
Azt mondta, hogy szeret.
Hogy mindig szeretni fog.
Már emlékszem.
Hat és fél perccel jártunk hét előtt.
Észrevettem, hogy a mosogató mellett lyukas lett a padló.
Úgy nézett ki, mint egy fületlen állat.
Elhangzottak a szavak.
Arcon csókolt, és kisétált a konyhából.
Elővettem egy csomag felbontatlan mosogatószivacsot. Felgyújtottam a mosogatóban.
Felszeleteltem egy egész vekni fehér kenyeret és kidobtam.

Annyira szeretnék megint szerelmes lenni.
Ez túl nagy kérés?

Lehet, hogy úgy van, hogy az ember meghatározott adag szerelemmel rendelkezik,
És ha elhasználja…
Igazán kár.
Ez volt az én adagom.
És elhasználtam.
Igazán kár.

Az ember nem maga választ.
Én nem akartam leszbikus lenni.
Micsoda hülye gondolat.
Csak úgy az lettem.
Így alakult.
Az ember nem maga választ.
Nem maga dönt.
Hülyeség.

Már négyéves koromban leszbikus voltam.
Megbirizgáltam Léna punciját a nyelvemmel.
Az asztal alatt.
Mialatt Kristoffer és Michael homokvárat építettek.
Léna azt mondta, csikizem.
Az anyám rajtakapott minket.
Mindenkinek azonnal haza kellett mennie.
Az anyám homokkal dörzsölte az ujjamat és a számat.
Megígértem, hogy többet nem csinálok ilyet.
Soha.
Összekuporodtam az ágyban.
Többet nem játszhattam Lénával.
Négyéves koromban lettem leszbikus.

…

Leszbikusnak lenni nem természetes.
Csak rájuk kell nézni.
Rövid a hajuk.
Darabos a mozgásuk.
Formátlanok.

Hát hogy néznek ki?
Miért kell ilyen csúnyának lenniük?
Miért nyomják el magukban a nőt?
A nőiességüket?
A női erényeiket?
A női princípiumot?
Miért vágatják rövidre a hajukat?
Hát olyan nehéz csinosan felöltözniük?
Olyan nehéz kezdeniük valamit magukkal?

Mosakodni legalább szoktak.
És a körmük?
A körmükkel mi van?
Egy nő akkor igazán szép, ha hosszú a körme.
Helló! Helló!
Nektek sértette már fel hosszú köröm a pinátokat?
Az ember attól tart, hogy valaki ránéz a körmére és megjegyzi:
Ez leszbikus.
Az ujjával keféli a nőit.

…

Hőhullám érkezett. Tizennyolc éves vagyok.
Mintha megszállt volna valami.
Fogalmam sincs, mihez kezdjek.
Meg akarok szabadulni tőle.
Ellenállok. Nem akarok rálépni erre az útra.
A hatalmába keríti a testemet.
Minden porcikámat.
Vad paripák vágtáznak bennem.
Vörös habbá korbácsolják a véremet.
Muszáj engednem nekik.

Egy nő érintett meg.
A szívemet.

A testemet.
Nem akartam, hogy így legyen.
Semmiképpen sem.
Sajog a testem.
Látjátok? Rázkódik.

Nem lett volna szabad így nézned rám.
Rossz ötlet volt.
A testem rosszul van összerakva.
Még mindig érzem az ajkad ízét.
Soha nem fogok megszabadulni ettől az íztől.

Fogd már be a szádat! Hallod, hogy mit karattyolsz?
Meg fogsz szabadulni tőle.
Hagyd abba!
Szedd össze magad!
Még mindig ugyanaz vagy. Nézd!
Minden összeomlik.
Én aztán nem vagyok leszbikus…
Azonnal mosd ki a szádat!
Hagyd abba a hazudozást!

Bele akarok vágni a bőrömbe és szemeteszsákba akarom csomagolni a károsodott szövetet.
Ki akarom dobni.
El akarom távolítani a beteg tagjaimat.
Meg akarok szabadulni a hibás részektől.
Keményen próbálkozom.
Mindent megteszek.
Ha éhezni kezdenék?
Vagy tablettákkal próbálkoznék?
Munkára fognám a testemet?
Sportolnék?
Speciális diétát követnék?

Bárcsak olyan lennék, mint ti.
Nagyon szeretném. Imádkozom. Ordítok. Csomót kötök a testemre. Jegelem a gondolataimat.
Semmi sem történik.
Egyre növekszik bennem. Megduzzad és feltépi a szívemet, arra kényszeríti, hogy kinyíljon.
Erről senki sem tudhat.
Az ajkamom őrzöm az emlékedet.
A munkahelyemen kérdezgetnek.
Mi történt veled?
Ragyogsz.
Mesélj!
Megismerkedtél egy pasival?
Jól néz ki?
Látszik, hogy jót szexeltél. Eszméletlenül jót.
Magazinokat vesznek elő.
Minden csütörtökön ez van.
Együtt lapozgatjuk őket.
Mennyi jóképű pasi!
Milyen szexi ruhák!
Mindig bejelölöm, ami tetszik.
Soha nem fogom vissza magam.
Ma nem jelölök be semmit.
Csak rád gondolok.

Csak neked mondom el.
Csak neked.

…

Az első együtt töltött nyarunk.
Minden felrobbant körülöttem.
A színek élettel teltek meg.
Hónapokig nem aludtam.

Ébren akartam maradni. Állandóan.
Vörös haja volt, és az egész testét szeplők borították.
A teste összes szeplőjét a csókjaimmal akartam borítani.
Teljesen odavoltam érte.
Imádtam a tekintetébe feledkezni.
Zöldeskék tenger, mélyebb, mint bármi, amibe eddig pillantottam.

Őt választottam.
Ő pedig engem.
Ott.
Az erdő közepén.

Leszbikus vagyok. Kék levelű, ritka virág. Ezerujjú lény.

…

Egy hegy tetején lakunk.
Állandóan együtt vagyunk. Ő és én.
Mindent akarunk. Együtt.
Bármit megtennénk egymásért.
Mindig együtt vagyunk.
Így érezzük magunkat a legjobban.
Én nem félek az egyedülléttől. Ő igen.
A sötéttől is fél.
Én egyszerűen csak vele érzem magam a legjobban. Csupán erről van szó.
Nem arról, hogy mások ne lennének kedvesek és jó arcok, de én vele érzem magam a legjobban.
Együtt járunk bulizni.
Egyszerre megyünk haza. Ez a legjobb.
Vannak közös barátaink. Ez a legjobb.
Bármit megtennénk egymásért.
Egy hegy tetején lakunk, és nincs szükségünk másokra.

Ezt mégis hogy a francba képzelted?
Csak úgy leléptél tőlem.
Pedig megfogadtuk egymásnak, hogy soha nem hagyjuk el egymást.
Egyszerűen leléptél.
Most mihez kezdjek? Mit csináljak éjjelente? Nem akarok itt lenni, ha te nem vagy itt. Mindenhol téged látlak. Te mocsok! Annyira elegem van belőled. Csak ki akartál próbálni, igaz?
Te mocsok!
Miért nem adtam neked mindenemet? Miért fogtam vissza magam?
Miért nem mondtam minden nap minden órájában, amikor csak lehetőségem nyílt rá, hogy szeretlek?

…

Leszbikusnak lenni könnyű.
Nincs férfi, aki undorodna két szeretkező nőtől.
Első jelenet. Tessék!
Egy férfi megy el egy szoba előtt, ahol két nő szorosan összebújva nyalakszik. Kétségbeesetten próbálnak elélvezni, de nem megy.
Aaaah, aaah, aaaaah, nem sikerül. Oooooh, ooooh, ez a buta orgazmus! Hol marad már? Juj, juj.
Második jelenet. Tessék!
Az ajtó kitárul, belép Mr. Nagyfasz, és a két nő hirtelen rádöbben, hogy mennyire hiányzott nekik egy pénisz. Egy jó nagy dákó, golyóstul, mindenestül.
Hanyatt vágják magukat, és a pinájukat az orra alá dugják.
Mindketten megkapják, amire vártak. Keményen. Jó mélyen. Ooooh, aaaah, ooooh.
Most aztán lecsap rájuk az a buta orgazmus.
Jó, hogy benézett hozzánk, Mr. Fasz.
Mihez kezdtünk volna ön nélkül.

Leszbikusnak lenni könnyű.
Teljesen rendben van, hogy két nő kézen fogva sétál az utcán. Teljesen rendben van, hogy két nő a nyílt utcán nyelves csókot vált.
Teljesen rendben van, hogy két nő kinyalja egymás… Na most aztán hagyja abba, Leszbi Love kisasszony. Fogja be a száját! Nem Leszbiföldjén vagyunk!

Mi ütött beléd, asszony? Viselkedj már normálisan! Vegyél fel szoknyát, és zárd össze a lábad!
Annyira nem lehet nehéz.

…

Bulizni indulunk.
Egy leszbikus helyre a belvárosban.
Mi hárman. Legjobb barátnők.
Mindig együtt.
Szilveszter este.
Jó a kedvünk.
Tovább akarunk menni táncolni.
Sétálunk az utcán.
Ekkor szembetalálkozunk két nővel.
Az egyikük lábán fehér western csizma, a másikuk kezében egy üveg.
Ők is jókedvűek.
Amikor elmegyünk mellettük, utánunk kiáltanak.
Visszafordulok, rájuk mosolygok, és mennék tovább.
A következő emlékem az, hogy a földön fekszem.
A fehér western csizma fölém magasodik, a fülembe éles hang mar.
Ne merészelj bámulni! Megértetted?
A másik, aki az üveget fogja, az öklével üti a barátnőimet, és nem hagyja, hogy felkeljenek a járdáról.
A barátnőim az arcukat védik.
Az idegen nő a betonhoz csapja az üveget, és hadonászni kezd az üveg szilánkosra tört nyakával. Rúgásra emeli a lábát, a szájából fröcsög a nyál.
A fehér western csizma az oldalamba mélyed. Újra és újra.
Megpróbálok elhajolni előle, de képtelen vagyok. A hátam rettentően fáj.
Hirtelen abbahagyják.
Mielőtt elmennek, még odaordítják: LESZBIKÁK! DÖGÖLJETEK MEG, MOCSKOS PINALEFETYELŐK!
A fehér western csizma visszalép hozzám, és még egyszer fejbe rúg.
A számban vér ízét érzem.
Egymáshoz kúszunk, és átöleljük egymást. Mi hárman. Legjobb barátnők. Mindig együtt.
Zokogunk, mintha megvertek volna minket, és egyre erősebben zokogunk, mert tényleg megvertek minket.

Innen származik ez a sebhely. És ez a másik a hátamon.
Soha nem fognak eltűnni.

Nem reagálod túl a helyzetet? Töröld meg a szádat! Csak egy kicsit véres.
Mindenki minket bámul!
Állj fel! Csak lehorzsoltad a bőrödet. Semmi komoly.
Tényleg semmi. Gyere, szállj be a taxiba, hogy ne bámuljanak már minket.
Szedd össze magad! Nem szándékosan csinálták.
Tényleg fel akarod jelenteni őket? Semmi értelme. Menj haza aludni! Holnapra kutya bajod sem lesz. El fogod felejteni az egészet.

Ne bámuljatok ennyire!

Ki merem mondani.
Magányos vagyok.
Fájdalom mar a gyomromba. Egy patkány csócsálja a karomat, míg ágyba próbálom vonszolni magam.
Egyedül ülök a lakásomban, a patkány a fülembe visít:
Mindig egyedül leszel. Soha nem lelsz boldogságra.
Magányos leszbi. Kibaszott, magányos leszbi.
A patkány meredten bámul.
A szívem mélyébe lát. Egészen odáig, ahol a szív megszűnik létezni, és csak a rettegés marad.
Fogalmam sincs, hogy valaha vége szakad-e.
Vége szakad valaha a magánynak?
Vagy örökös hajlékra lelt a lelkemben?
Csak a családokat látom az utácn. Apa, anya, gyerekek. Boldog családok.

Magányos leszbi. Sehová sem tartozol. És senkihez sem.
Az életed szar. Kudarc. Kilométerekről ordít rólad. Magányos, öreg leszbi.
Máshogyan kellett volna döntened. Mást kellett volna kezdenem az életeddel.

…

Orvosnál vagyunk az újszülött fiunkkal.
Új orvos fogad minket. Az arcán látszik, hogy elképzelni sem tudja, mit keresek itt. Mi dolgom van veled?
Elkéri a fiunk adatait. Előveszem a TAJ kártyádat a táskádból, mialatt szoptatod a kicsit.
Az orvos tudni akarja, mi közöm van a családhoz.
Azt felelem, hogy együtt vagyunk, és együtt neveljük a fiunkat.
Nem érti.
Nincs apja?
Hangosan röhög. Reng a hasa a teste mélyéből feltörő nevetéstől.
Valamikor azért csak volt a képben férfi is.
Spermadonort vettünk igénybe, mondod te.
És ha majd nagyobb lesz és megkérdezi, hogy miért nincs apukája?
Nem hagyja, hogy válaszoljunk.
Remélem, alaposan meggondolták.
A legjobb az lesz, ha az édesanyja ölében ül, amikor megkapja az oltásait.
Leülök, és az ölembe veszem.
Nem maga szülte, igaz?
Úgy érzem magam, mint egy kislány, aki rossz fát tett a tűzre, és most el kell viselnie a felnőttek dorgáló szavait.
Szüksége van az édesanyjára. Lehet, hogy fájni fog.
Ne vegye magára, folytatja, és megint felröhög. Az övére lógó hasa rázkódik.
Amikor végeztünk, kezet nyújt. Nekem egy kicsit kelletlenül.
Viszlát, apuka, búcsúzkodik, és megszorítja a kezemet.
A buszon a fiunkkal az ölemben ülök. A mellettem ülő asszony megjegyzi, hogy a fiunk hasonlít rám, de ez gyakran van így a kisgyerekekkel és az édesanyjukkal.
Ezt most magamra veszem. Teljesen a magamévá teszem.

…

Egy pillanatra kimegyek.

Itt hagyom a cuccaimat.

Még nem fejeztem be.

Eltűnik. A következő párbeszédet folytatja le magával.

Miért kell hangosan kimondani?

Miért nem akarod kimondani, hogy leszbikus vagy?

Mert… Csak.

Ki kell mondanod.

Miért nem hagyod abba?

Azért nem hagyom abba, mert fontos. Fontos az életed.

Semmi közöd sem neked, sem másnak ahhoz, hogyan élem az életem.

Dühös vagy.

Csapdába próbálsz csalni.

Csak azt akarom, hogy őszinte legyél.

És mi hasznom lesz belőle? Semmi. Mindenki furcsán fog méregetni.

Nem csak rólad van szó.

Még a családom sem tudja, hogyan élek.

Hogy leszbikus vagy?

Minek jössz mindig ezzel a szóval?

Látom rajtad.

Nem, nem látod.

Csak a szádra kell nézni.

Hova?

Oda.

Ide?

Egy kicsit lejjebb.

Miért nem mondod meg pontosan, hol látod?

Azt akarom, hogy állj fel és mondd ki hangosan.

Látom a pinádat.

Na, azt aztán tuti nem látod.

Leszbikusnak néz ki.

Ne nevezz így! Nem vagyok az, és soha nem is leszek.

Még mindig látom a pinádat.

Hallgass már el!

Mitől félsz?

Hogy kitaszítanak. Máglyára vetnek. Agyonvernek. Nem fognak szeretni. Egyedül fogok maradni. Magányos leszek.

Ezért inkább feltűnésmentesen élsz?

Ezért inkább árnyékban élek.

Látom a pinádat. Nyugodtan lélegzik, amíg mi itt beszélgetünk.

Gyűlölöm ezt a szót. Pina. Gyűlölöm.

…

Pinám van.
Nem, nincs. Abszolút nincs. Köszönöm, de nincs.
Puncim van.
A punci könnyebben jön a nyelvemre.
Csodálatos szó.
Punci, punci, punci.
A punci menő.

Ölem van.
Hát ez eléggé kőkorszaki.
Ölem.
Az ujjam gyengéden a forró ölébe csúszott.
A prémes ölébe.

Sunám van.
Hát persze!
A sunám a kincsem.
Az ékszerem.
Na nem!

Nunim van.
A francba is! Dehogy van.
Vadul nyaltuk egymás nuniját. Képtelenek voltunk abbahagyni.
Na nem!

Kagylóm van. Csak óvatosan szabad hozzányúlni.
Félénk, és ha megijed, harap.
Kagyló. Gyűlölöm a kagyló ízét.
Hatalmas, csábító vaginám van.
Egy háromszögem van, benne egy tér, amelyen keresztül fel lehet… A francba!

Szeméremdombom van és szeméremajkaim. Szemérem. A lábam köze nem szemérmes.
Egyáltalán nem.
Ki találta ki ezt a hülye nevet?
Van valami a lábam között, ami alig várja, hogy elnevezzék.
Ki tud segíteni?
A javaslatokat a kis, punciszínű postaládában lehet elhelyezni. Köszönöm!

…

Annyira egyértelmű volt.
A picsába! Egyértelmű. A vak is észrevette volna.
Együtt volt valaki mással.
Ragyogott a szeme.
Mihelyt belépett az ajtón, a zuhanyzó felé vette az irányt.
Azt mondta, hogy elvadult a buli, és a cigiszagot akarja lemosni magáról.
Amikor kijött a fürdőszobából, úgy tettem, mintha aludnék.

A fülembe suttogott. Hogy mennyire kíván. Felé fordultam.
Megjegyeztem, hogy nem szokott csak úgy ennyire begerjedni. Honnan ez a hirtelen vágy? Miért kívánja ennyire a szexet?
Zavarba jött. Megpróbált valami értelmeset válaszolni. Szuper volt a buli.
Hosszú órákig táncolt. Kivel? Az egyik munkatársával. Semmi extra. Hannának hívják.
A párjukról beszélgettek egy üveg vörösbor mellett. Annyira jó volt. Megint teljesen belém szeretett. És Hanna? Hanna kibe szerelmes? Beléd?
A fejét rázza. Hanna csak barát. De ezt felesleges bizonygatnia.
Nem hagyom magam. Hanna tuti szerelmes beléd. Egyértelmű.
És hajnali fél ötkor jön az elkerülhetetlen kérdés.
Keféltetek?
Hát ez nem vicces. Mégis felnevet. Soha nem nyalná ki Hannát.
Nem gerjed rá.
És másra? Másokra?
Kérdezősködöm tovább.
Azt feleli, hogy nem érti. Miért nyaggatom? Fél öt van, vagyis inkább már majdnem öt óra, nem beszélhetünk erről máskor?
Most már tényleg berágok. Nem, nem beszélhetünk erről máskor. Kiugrom az ágyból és vadul járkálok fel és alá.
Talán engedélyeznünk kellene a félrelépéseket. Hát idáig jutottunk?
Azt mondja, hogy fogalma sincs, mi bajom.
Be szeretnék vallani valamit, de megakad a torkomon.
És te, lendül hirtelen ellentámadásba. Mindig Alízzal lógsz. Állandóan róla beszélsz. Szerelmes vagy belé?
Mindig mindent megfordítasz. Ügyes.
Szerelmes vagy?
Belé vagy zúgva?
Nem. Nem vagyok belézúgva. Beléd vagyok zúgva. De ezt jól tudod.
Visszabújunk az ágyba, és úgy ölelem, ahogy elalvás előtt a legjobban szereti. A fülébe súgom, hogy csak ő létezik a számomra.
Hat órakor a vécén ülök.
Csend vesz körül. Az orromhoz emelem az ujjam.
Alíz illatát érzem rajta.

…

Ha megkérdezik, azt mondom, leszbikus vagyok.
Hadd tudják, mi a helyzet.
Kétségem sincs afelől, hogy látják rajtam, hogy leszbikus vagyok.
Nincs is ez ellen semmi kifogásom.
Most.
A mozdulataim.
Az arcom.
Leszbikusnak nézek ki.
Leszbikus módon járok.
Leszbikus módon ülök.
Leszbikus módon beszélek.
Leszbikus módon nézem a nőket.
Leszbikusnak nevezem magam, hogy a többi nő tudja, mire számíthat, ha a közelemben van.
A nőket szeretem.
Minden nőt szeretek.
Elég, hogy mellük van és lüktető pinájuk.
Mindent megbaszok, ami a szemem elé kerül.
Leszbikus vagyok.
Minden nőre ráugrok, akire csak tudok.
Vigyázzatok!
Ragadozó vagyok.
Mindenevő.

…

Anya!
El szeretnék mondani valamit.
Ülj le!
Szia anya. Rég nem találkoztunk.
Új szomszédok. Tök jó.
Anya! El szeretnék mondani valamit.

Nem, Thomas otthon maradt a gyerekekkel. Egyedül akartam találkozni veled.
Anya!
El szeretnék mondani valamit.
Ülj le!
Jól vannak. Igen, Lars elkezdett focizni. És csütörtökön levették Mikkel fogszabályzóját. Minden oké.
Anya!
El szeretnék mondani valamit.
Ülj le!
Szerelmes vagyok.
Nem, nem Thomasbe. Nem férfiba vagyok szerelmes, anya.
Anya!
El szeretnék mondani valamit.
Ülj le!
Egy nőbe vagyok szerelmes.

Ne sírj, anya!
Minden rendben lesz.

Az anyám konyhájában vagyunk.
Az anyám szeméből csorog a könny.
Egy nőbe vagyok szerelmes.
Negyvenhét éves vagyok, és a világ teljesen megváltozott.

…

Bezár a bazár.
Már nincs kedvem leszbikusnak lenni.
Elegem van a nőkből. Kidobom az összes szerelmeslevelet, amit olyan nőktől kaptam, akik azt hiszik, hogy tudják, mi az a szerelem.
Minden leszbikus szexről szóló könyvet tűzre vetek. Oda, ahova való.
Már nincs kedvem leszbikusnak lenni!

Ember vagyok - ritka, kék levelű, ezerujjú virág.
Büszke vagyok arra, akivé váltam.
Elég volt!
Leszbi Love kisasszony nem fog szégyenkezni többet.

Egyvalamire élesen emlékszem. Teljesen a magamévá tettem.
Mindig ott bukkan fel, ahol nem tudtam, hogy megterem.
A szerelem.

Az ember maga választ.
Ez az én igazságom.
Én magam választottam. Magam választok.

Minden most kezdődik.
Most.
Nem egy kis idő múlva.
Most.
Annyi minden vár.
Rám.

A királynő most távozik.
A nevem Leszbi Love. Nem hívtak mindig így. Valamikor az Iris Mørk névre hallgattam, és az árnyékban éltem.
Most már élek.
A királynő most távozik.
Viszi magával az összetört szívét.

Köszönöm a figyelmet.
Igazán értékelem.
A nevem Leszbi Love.
Nem hívtak mindig így.
Valamikor az Iris Mørk névre hallgattam, és az árnyékban éltem.
Beszéljetek rólam, amikor már nem vagyok itt! Beszéljetek a szerelemről!